Hányszor Feküdtem Már úgy Az ágyamban, Hogy Azon Gondolkoztam, Mi A Baj Velem... Megszámlálhatatlan

Valamiért te lettél számomra az az ember akinek már egy mosolya is nagy hatással van rám. Ne kérdezd. Akárhogy próbállak kiverni a fejemből egyszerűen nem megy. Nem tudok nem felfigyelni rád ha megjelensz a közelemben. Nem tudok teljesen közömbösen viselkedni. Talán te vagy számomra az igazi. Csak egy ember a tömegből másoknak de nekem AZ ember a tömegben. De ne is tagadd. Te kezdted. Te hívtad fel magadra a figyelmem. Es talán életem legnagyobb hibája volt, hogy akkor és ott oda néztem. Rád. Talán életem legnagyobb hibája mert sohasem leszel az enyém. És azóta is téged kereslek mindenhol. Mindenhol és mindenkiben. Ó igen, meg sem próbálom tagadni. Beléd szerettem.

- Az üzenet, amit soha nem fogok elküldeni neked

Vicces…

Hogy szerinted többek vagyunk barátoknál… de kevesebbek egy párnál… de te mégsem lépsz előre vagy vissza… talán te is félsz, hogy én mit is érzek irátad..? Hogy esetleg CSAK barátságból szeretlek…? Felvilágosítalak.. Életemnél is jobban szeretlek… Szerelmes vagyok az egész lényedbe… Vagy csak te nem vagy tisztában a saját érzéseiddel…

Részlet egy könyvemből amit soha senki nem fog elolvasni..

Manapság a fiúk, nem látnak semmi mást egy lányban, csak a mellet, a segget, a pinát. Hogy esetleg érzéseket tápláljanak egy lány iránt? Jaj dehogy. Hiszen akkor mástól is függenének, nem csak magugtól. Félnek elkötelezni magukat. Küzdeni egy lány szerelméért? Ugyan minek, amikor lépnek kettőt és szembetalálják magukat egy könnyűvérű szajhával, aki bármit megad nekik, amit csak akarnak. De ezzel van a baj. A fiúk nem akarnak mást, csak dugni dugni dugni. Érzelmek nélkül. És még felteszik nekem a kérdést, miért nem akarok egy fiút sem. Na pont ezért.

Tisztelet a kivételnek.

“És nekem kibaszottul tetszik, de nem mondhatom, mert csak barátok vagyunk😭”

—

“Ülj ki velem a tetőre, egy üveg borral és egy takaróval! Feküdjünk el a cserépen és nézzük a csillagokat, amíg hajnalban el nem tűnnek az égről! Beszélgessünk a világegyetemről, furcsa összeesküvés elméletekről, beteg 90-es évekbeli művészfilmekről és hírhedt sorozatgyilkosokról.Mondd el mi van a fejedben! Mondj el mindent, amit eddig másnak nem mertél! Mutasd meg a sebeid és engedd, hogy lecsókoljam a könnyeid!Csak annyit akarok, hogy úgy vetkőzz meztelenre előttem, ahogy más előtt még soha. Hogy magadon hagyod a ruhád.”

— Alexander Levin

Jöttél,és mindent felkavartál bennem amit csak lehetett.

Önpusztítás

Mindig mindent túlgondolni. Ebbe fogok megbolondulni. Jó a kedvem? Rontsuk el, Soha meg nem valósuló forgatókönyvekkel!

Elkések és megbámulnak, A mosolygók rajtam virulnak. A vizsgán elhasalok, A versenyen lemaradok.

Belelátni minden mosolyba a nagy Őt, Fejben már tervezni az esküvőt. Beleszeretni mindenkibe öt perc után, Elragadtatni magam idejekorán.

Ebből lesz önmarcangolás és félelem. Ezzel baszom el a szerelmi életem. Miért csinálja az elmém ezt vélem? Mintha én lennék a legnagyobb ellenségem.

“Hagyd, hogy kicsússzon a kezeid közül, mennie kell… Ne kapj többet utána… Harcoltál már eleget, s ha ez kevés volt, itt az idő elengedned. Egyedül küzdened értelmetlen. Az, aki most ő, egyszerűen nem való az életedbe, talán soha nem is volt és soha nem is lesz, csak Te szeretted volna. Mindennél jobban. Talán… még nem érett azzá a személlyé, akinek melletted a helye, talán még vár rá néhány út, amit végig kell járnia, és egyszer visszatér, ha majd azzá válik, akire vágytál. Nem tudhatod, mit hoz a jövő, senki sem tudhatja, ezért csak a jelen mondhatja meg, most, mit kell tenned. Most, ha menni akar, el kell engedned… A búcsú szóljon mindig örökre, hogy a várakozás ne fossza meg semmitől az életed, de ma már tudod, ha valakit elengedsz, azzal lehet, hogy nem elveszíted, hanem esélyt adsz arra, hogy egyszer visszajöjjön úgy, hogy már készen áll. Ha hozzád tartozik, megtörténik, mert az Élet bizony… Oscar-díjas rendező.”