Remélem Tudod Milyen Nehéz Volt Nekem Nem Küldeni Neked Több üzenetet Mikor Annyira Akartam Volna.

“Nehezen bizok meg emberekben.. És erre a válasz a múltban van.”

— (via in-june-1999)

Hiányzik, hogy lássalak

és

hiányzik, hogy beszélgessünk.

Hiányzol.

Valamiért te lettél számomra az az ember akinek már egy mosolya is nagy hatással van rám. Ne kérdezd. Akárhogy próbállak kiverni a fejemből egyszerűen nem megy. Nem tudok nem felfigyelni rád ha megjelensz a közelemben. Nem tudok teljesen közömbösen viselkedni. Talán te vagy számomra az igazi. Csak egy ember a tömegből másoknak de nekem AZ ember a tömegben. De ne is tagadd. Te kezdted. Te hívtad fel magadra a figyelmem. Es talán életem legnagyobb hibája volt, hogy akkor és ott oda néztem. Rád. Talán életem legnagyobb hibája mert sohasem leszel az enyém. És azóta is téged kereslek mindenhol. Mindenhol és mindenkiben. Ó igen, meg sem próbálom tagadni. Beléd szerettem.

- Az üzenet, amit soha nem fogok elküldeni neked

“Ennek a történetnek az a tanulsága, hogy nem számít milyen erősen próbálkozunk, nem számít mennyire akarjuk… néhány történetnek egyszerűen nincs boldog befejezése.”

Terápia

Félek attól, hogy túl sok vagyok. Félek attól, hogy túl kevés. Leszek-e valakinek pont elég?

Félek a kudarctól. Félek csalódni. Lesz-e az álom valódi?

Félek az élettől. Félek a haláltól. Itt vagyok s mégis túl távol

Félek remélni. Félek érezni. Szíveddel tudsz a legjobban vérezni.

Félek elindulni. Félek megállni, Szerelmet ér kívánni?

Félek a múlttól. Félek a jövőtől. Fogok-e még sírni az örömtől?

Félek a magastól. Félek attól, hogy szarul írok. Gúzsba kötnek elképzelt kínok.

Félek magamtól. Félek tőled. Megpróbálok nem félni többet.

Magabiztos. Biztos?

A tél utolsó széllökéseitől zörög a redőny. Csütörtök este, és csak nézek magam elé merőn. Újabb elszalasztott nap mögöttem. Magányra mázolt falak köröttem.

Megint nem mertem, megint nem tudtam. A lehetőség elől megint elfutottam. Hiba vádolni bárki mást. Tudom, én vagyok a hibás.

S ez a legszörnyűbb benne. A fejemben megvan mit kellene. De jött a csalódástól való félelem, a kétség, ismét úrrá lett rajtam a bénító sötétség.

Ma is úgy fekszem le, hogy majd holnap. Ma is megálmodom magam bátornak. Ez a mantra megy már mióta. Ha lehetne, önbizalmat vennék kilóra.

Ordít minden gondolatom,mégis hallgatok.

„Remélem majd egyszer valaki elmondja neked hogy mekkora hülye voltál hogy soha többé nem kerestél“