Latest Posts by erzelemnelkul - Page 4

“Az évek alatt megtanultam hogyan mosolyogjak, amikor minden összeomlik körülöttem.”

Manapság a fiúk, nem látnak semmi mást egy lányban, csak a mellet, a segget, a pinát. Hogy esetleg érzéseket tápláljanak egy lány iránt? Jaj dehogy. Hiszen akkor mástól is függenének, nem csak magugtól. Félnek elkötelezni magukat. Küzdeni egy lány szerelméért? Ugyan minek, amikor lépnek kettőt és szembetalálják magukat egy könnyűvérű szajhával, aki bármit megad nekik, amit csak akarnak. De ezzel van a baj. A fiúk nem akarnak mást, csak dugni dugni dugni. Érzelmek nélkül. És még felteszik nekem a kérdést, miért nem akarok egy fiút sem. Na pont ezért.

Tisztelet a kivételnek.

Inkább megfulladok könnyek között, mint hogy elmondjam,

nem kapok levegőt nélküled.

„Remélem majd egyszer valaki elmondja neked hogy mekkora hülye voltál hogy soha többé nem kerestél“

Érzések.

Basszus pár éve még nem tudtam felfogni, hogy hogy tudnak a fiatalok ennyit "drámázni". Akkor még minden annyira gyerekes és egyszerű volt. Vagyis annak láttam. Ma...ma pedig én is egy vagyok a "drámázó" fiatalok közül. Nevetek egész nap, gyerekesen megörülök, hülyülök a bárátaimmal, azt csinálok amit szeretnék és boldog vagyok... Aztán este...minden annyira más lesz. Őszintébb. Rájövök, hogy hiába játszom egész nap a "minden bajtól mentes, örült és önfeledt" lányt, este egyedül maradok. És nincs energiám nevetni, nincs energiám még mosolyogni sem. Csak egyszerűen elmegy a kedvem mindentől. Érzem, hogy fáradt vagyok, de nem fizikailag... Este a sötétben fekszem az ágyamban, folynak le az arcomon a könnyek, gyötröm magam a "mi lett volna ha...?" kérdesekkel...

Annyira vágyok a szerelemre, hogy belevetem magam az első srác karjaiba aki érdeklődik irántam és utánna folyton azon kattogok, hogy tényleg helyesen döntöttem, tényleg szeretem? Tudom, hogy ezen egy pillanatig sem szabadna gondolkodom...tudom. De ne mond, hogy te még soha sem bizonytalanodtál el, mert féltél...a következményektől? Attól, hogy mi lesz ha menthetetlenül beleszeretsz...de nem is ezzel van a gond. Hanem, hogy semmi garancia sincs arra, hogy nem veszíted el...ha pedig Ő a mindened és elveszíted...hát igen. Akkor nem marad semmid. SEMMID.

Pár éve még azt hittem, hogy a szerelem csak gyerekes rajongás egy fiú (vagy lány) után... De most már tudom, hogy közel sem az.

Régen azt hittem, hogy a barátság örök. Ma már tudom, hogy minden mulandó. De mégis görcsösen próbálom megtartani azt ami már régen elveszett. Olyan barátságokat akarok helyrehozni ami csak nekem fongos...csak egy oldalú...

Rettegek a változástól.

Fiatal vagyok. Összetört, mint a legtöbb tini. És próbálom magamat helyre hozni, mint a legtöbben. És ez elveszi minden energiámat... szóval nem lepődöm meg, hogy este sírva alszok el, hogy érzem a fáradságot de kétszer olyan lendülettel edzek, hogy probálok menekülni a problémák elől, hogy magamban tartom ha valami fáj. Mert egyszerűen nincs energiám, hogy elmagyarázzam valakinek, hogy mi a baj (legtöbbször magam sem tudom). Nincs már energiám semmire sem. Csak helyre akarom hozni magam, hogy élhessek. És azt hiszem, hogy meg tudom csinálni. Hosszú lesz, fájni fog, de meg tudom csinálni!

És te is meg tudod csinálni!❤️

— tokeletes-mumosoly

Észreveszek mindent.És a minden szó alatt tényleg mindent értek.Észreveszem,ha valaki kevesebbet keres,mint azelőtt szokott.Észreveszem,ha valaki,akivel beszélgetek kezd megváltozni.Észreveszek minden kis dolgot,amit az emberek tesznek,és minden kis dolgot,amit eddig tettek.Észreveszem,ha változnak a dolgok,és amikor már egyáltalán nem ugyanazok.Észreveszek minden egyes apró részletet.Csak nem mondok semmit.

Lehetne, hogy egyszer leülünk kettesben,

Egy üveg bor mellett,

És megbeszéljük, miért nem voltam

Sohasem elég jó neked?

“Az a bizonyos erzes Mikor vele vagy es semmi es senki mas nem tudja elterelni rola a figyelmed. Mikor talalkozas elott a hasad gorcsbe randul es mikor meglatod a szived ezerrel ver mint ami ki akar ugrani a helyerol. Mikor a szemebe nezel es olyan mintha almodnal. Amikor megoleled ugy erzed nem fogod tudni elengedni. Mikor csak nez rad es te azon agyalsz, hogy lehet valakit ennyire szeretni. Mikor elbucsusztok es mar akkor megol a hianya. Mikor nem ir orakon at mert dolga van es te aggodsz nincs-e baja es kozbe annyira hianyzik mint meg soha senkisem. Es az a pillantas amit nem tudsz kiverni a fejedbol. Az a pillantas erte el mind ezt. Az a pillantas tanitott meg ujra szeretni de oruletesen.”

—

Nem tudom hogy a sok alkoholtól nem vagyok képes gondolkodni vagy csak megint te zavartál teljesen össze.

Valószínűleg mindkettő de az alkohol a kevésbé pusztítóbb.

Ha bizonyítani szeretnél, itt a lehetőség. Keress, hívj fel, akarj, kérdezz és beszélj hozzám. Ne várd el, hogy egyik pillanatról a másikra legyen jó kedvem. Nevettess meg, mesélj a napodról. Mutasd a szemedben lévő csillogást, mint azelőtt. Legyél kitartó, tegyél azért, hogy a bizalmam a kezedben legyen. Törődj velem, és szánj rám időt. Ezek csak apróságok, de ha nem vagy hajlandó tenni értem, akkor meg sem érdemelsz.

“(…) és az ember nem képes arra, hogy csak úgy kikapcsolja az érzelmeit.”

— Heidi McLaughlin: Örökké a csajom

Miért adtál reményt, ha nem tőlem akarod a boldogságot?

Jöttél,és mindent felkavartál bennem amit csak lehetett.

Ha valakinek csak toxikuskapcsolata volt, akkor az az ember nehezen fogja elhinni, hogy bármit is akarsz tőle. Szüksége lesz arra, hogy kimutasd, tényleg érdeklődsz iránta, tényleg szereted. Szüksége lesz a biztosra. Nem fogja elhinni egyből, hogy szereted. Félni fog, hogy eltűnsz a semmiből, elhagyod vagy esetleg megcsalod. Újra fel kell építenie a bizalmát, ami akár hónapokba is beletelhet. Mindent túl fog gondolni, lehet néha sok is lesz számodra. DE ha egyszer elnyerted a bizalmát, képes voltál kivárni, akkor nyert ügyed van. Egy ilyen embernél senki nem fogja jobban értékelni azt a szeretetet, mit adsz neki, s nála jobban viszonozni sem fogja senki. Legyél türelmes, s megkapod a jutalmad cserébe.

Belső vihar

Üvöltök és tombolok, ajkaim mégis csukva vannak.

Önpusztítás

Mindig mindent túlgondolni. Ebbe fogok megbolondulni. Jó a kedvem? Rontsuk el, Soha meg nem valósuló forgatókönyvekkel!

Elkések és megbámulnak, A mosolygók rajtam virulnak. A vizsgán elhasalok, A versenyen lemaradok.

Belelátni minden mosolyba a nagy Őt, Fejben már tervezni az esküvőt. Beleszeretni mindenkibe öt perc után, Elragadtatni magam idejekorán.

Ebből lesz önmarcangolás és félelem. Ezzel baszom el a szerelmi életem. Miért csinálja az elmém ezt vélem? Mintha én lennék a legnagyobb ellenségem.

Út

Sokáig kerestelek ismeretlenben, ismerősben. Kutattam az arcokat, a szemeket hátha megpillantom azt a csillogást, azt a mindent elvakítót, azt a mindent felforgatót. Hiába, nem leltem sehol. Aztán rájöttem. Előbb, magamat kell, hogy megtaláljam. A boldogságom velem kezdődik, hogy Veled folytatódhasson.

Két pillanat

Tekintet találkozik. Hang elcsuklik. Gyomor összeugrik. Térd megremeg. Tenyér izzad. Tekintet félre. Torok köszörül. Nagy levegő. Lépés jobbra. Majd balra. Tenyerek össze. Tekintet vissza. Csak óvatosan. Szájak mosolyra. Szem csillog. Szív hevesen. Tenyerem tenyereden.

Idő megáll. Bárcsak örökre. Két pillanat. Az élet.

Magabiztos. Biztos?

A tél utolsó széllökéseitől zörög a redőny. Csütörtök este, és csak nézek magam elé merőn. Újabb elszalasztott nap mögöttem. Magányra mázolt falak köröttem.

Megint nem mertem, megint nem tudtam. A lehetőség elől megint elfutottam. Hiba vádolni bárki mást. Tudom, én vagyok a hibás.

S ez a legszörnyűbb benne. A fejemben megvan mit kellene. De jött a csalódástól való félelem, a kétség, ismét úrrá lett rajtam a bénító sötétség.

Ma is úgy fekszem le, hogy majd holnap. Ma is megálmodom magam bátornak. Ez a mantra megy már mióta. Ha lehetne, önbizalmat vennék kilóra.

“We didn’t need words, we just looked at each other and smiled.”

— her eyes said everything  (via difficult)

“Hülye fasz voltam amiért bízni akartam, de többet ez nem fordul elő!”

Rick és Morty

erzelmekkel-teli-halott

dolgok amiket egyszer elmondok neked ha elég részeg leszek:

bazdki, az összes számról te jutsz eszembe. elbaszom rád a jo zenéket.

szeretem amikor mosolyogsz. szeretem amikor mosolygosz velem, rajtam, miattam.

mindig megjegyzem amiket mondasz nekem.

bocsi ha küldtél egy csomó jelet és én nem vettem észre. tudom, mostmár kurva késő.

de azért a multkor mégis te írtad, hogy találkozzak veled nem?

mindnekivel úgy viselkedsz mintha szerelmes lennél beléjük? vagy csak velem?

szerelmes vagy belém?

ki az akibe szerelmes vagy? leszek az én valamikor? voltam én valamikor?

mondjuk pont pár hónapja. nem azért mondom de szerintem voltam. de ha nem akkor legyszives magyarázz el nekem mindent.

szeretlek.

nem értem miért nem vagyok elég neked.

szeretném azt hinni, hogy neked nagyobb veszteség lenne mint nekem.

meghallagattalak volna. tudom, azt hiszed, hogy nem. pedig de.

jó vagy így. ha azt hiszed nem, akkor is.

rengetegszer mentem el valahova csak miattad.

akartam irni. rengetegszer.

imádom ha felhívsz éjszaka. imádom a szar poénokat, a részeg faszságaid, meg ahogy beleéled magad a dolgokba. nem lehetek annyira fáradt soha, hogy ne tudjam élvezni.

kibaszott fontos vagy. nem akartam elbaszni. veled nem akartam. ne haragudj rám.

“Halvány lila fingom nincs róla, hogy mit érzek iránta… Hogy mi ez az egész… Totál össze vagyok zavarodva. Úgyhogy betudom annak, hogy tinédzser vagyok és túltengenek bennem a hormonok…”

—

nem tudom hogy komolyan gondolod-e...hogy hogyan bízzak újra bennünk...nem tudom hogy szeretsz-e...vagy csak mert nincs más...nem tudom igazán csókolsz-e...vagy ölelsz...nem tudom hogy érzelemmel tettél mindent aznap este...nem tudom hogy mit higyjek...nem tudom hogy hazudsz-e nem tudom hogy azok a mosolyok igazak-e nem tudom hogy ahogy rám nézel őszinte vagy sem...nem tudom...tenned kell hogy újra bízzak benned és nem tudom hogy eléggé akarod-e...nem tudom hogy tényleg őszintén mondod hogy “neharagudj”,”szeretlek”...nem tudom hogy mit érezzek...

Van bennem ez az érzés, hogy nem vagyok elég jó. És minden egyes nappal rosszabbodik, mert semmi se utal az ellenkezőjére