Bevettelek mint egy gyógyszert, mint egy szem kémiai anyagokkal dúsított keserédes ízrobbanást. Lehet előtte meg kellett volna kérdeznem a kezelőorvosom vagy a gyógyszerészem, mert a mellékhatás amit kiváltottál még most is érződik. Egy érzelmi élőhalott lettem a szenvedély peremén.
Out here pretending the sun’s giving me all the vitamin D i need..
Nem, mert az igazság az, hogy ezt te tetted vele.
A valóság az, hogy ő maradt. Maradt akkor is, amikor te megbántottad. Akkor is, amikor a padlón volt, és te még mélyebbre taszítottad. És mégis… ő soha nem adta fel veled.
Minden egyes nap figyelt rád. Mielőtt magára gondolt volna, rád gondolt. Előbb törődött veled, mint saját magával. Meg akart győződni róla, hogy te rendben vagy — még akkor is, amikor ő darabokra volt törve.
Ő úgy adott neked mindent, hogy közben az ő világa széthullott.
És te mégis mit tettél? Vagy inkább mit nem tettél? Mit nem mondtál ki, amit kellett volna? Miben nem voltál ott, amikor szüksége lett volna rád?
Mert a legfájóbb igazság az, hogy ő mindent megtett érted… és te még az alapokat sem adtad vissza neki.
Talán egyszer lesz valaki, aki tényleg örökké marad?
the yellow is such a vibe 🌼