internal-nonsense

Latest Posts by internal-nonsense

At this hour, Losel Yauch

Most eszembe jutott az ön blogja, és a csodás rajzai is. Titokban hiányoznak. Ha van kedve egyszer bejelölni a bélablogot a cukorberg márkó féle hajdan volt legnépszerűbb közösségi oldalon, akkor boldog bélablogok leszek. titokban :)

Béla! <3

titokban itthagyok néhány rajzot a szentendrei Vajda-kiállításról:

és titokban a saját - februárban elkezdett, azóta be nem fejezett - rajzomat:

Rajzolsz még? Rég posztoltál szép vonalakat :)

hébe-hóba szoktam még firkálni, de manapság már (sajnos?) nemigen jellemző.

"a világ van, rossz és irreális; Isten nincs, jó és reális."

Yellow is the Colour of Love

Irreversible (2002)

Enter the Void (2009)

Love (2015)

dir Gaspar Noe

Jenei Gyula: belefárad

mert belefárad az ember. nem csak

a harcba, sebekbe, de abba is, hogy föl

kell kelni, gatyát venni, zoknit húzni,

végezni a napi tennivalót, rohanni, 

sorban állni, éhesnek, jóllakottnak

lenni, menni a munkahelyre, boltba

vagy csak úgy bele az őszbe, vak-

világba – és értelmét veszti az út -,

 már ott szeretne a célban lenni,

hogy onnan is elkívánkozzon

konokabban mint kamaszon. bele-

fárad, hogy elmegy és mindig vissza- 

jön, elenged és visszakönyörög.

belefárad sírásba, türelembe,

bizalomba, bele az írásba, örömbe,

az elviselhető nehézségbe, borba, 

harapásba, gyereknevelésbe, örökös

elemzésbe, szeretetbe, szeret-

kezésbe, belefárad a hírekbe, a szabad-

ságba, s hogy mindig hiányzik valami. 

belefárad kiabálásba, hallgatásba,

emlékekbe, jövőbe, s hogy lenni

szeretne. belefárad a betegségtől, halál-

tól való félelembe is – ahogy az apja.

a ruhavásárlás "tanulságai":

- a megmaradt/gyarapodott karantén-narancsbőrt az ember testén még inkább kihangsúlyozza a próbafülke fénye

- a már említett világítás a maradék meglévő illúziómat is sikeresen elpusztította: a szűk ruha alatt a bugyi vonala, legyen az akármilyen szuper varrásmentes is, szintén átlátszik a gyűrődések miatt

- továbbra sem tudom, hogy hány kiló +/- kellene, hogy végre elviselhetően érezzem magamat a bőrömben

a majdnem kész:

és az épphogy elkezdett:

fél év alatt véghezvitt "teljesítmény"

Rajzolsz még? Rég posztoltál szép vonalakat :)

hébe-hóba szoktam még firkálni, de manapság már (sajnos?) nemigen jellemző.

Ellen Bass,  "The Thing Is"

ideiskell, nem tudom elégszer meghallgatni

milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? –nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk

ezer éve, hogy utoljára rajzoltam

Taste of Cherry (1997) dir. Abbas Kiarostami

Death Takes a Holiday (Mitchell Leisen, 1934)

szívemben létrák

tanultam még az m betűt is

lerajzolni szépen

szabályos kupolákkal

mama mese

magyar

magasság és mélység

szememben szélkakasok

tornyok üveghegyek

szívemben létrák

Füle Lajos: A GESZTUSOK

A gesztusok nagyon is fontosak:

egy kis tea vagy kávé, egy mosoly,

ajtónyitás, egy kedves mozdulat,

falatnyi csend, egy kérdés, halk, komoly:

Segíthetek? Mi fáj úgy? Kit keres?

- Reménysugár, hogy élni érdemes.

August is the month of last chances, Nigel Van Wieck

Cat in the kitchen, 1961. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

ekkor még.

nosztalgia >>

:D :(

kéztartás vs mancstartás

“I need a father, I need a mother, I need some older, wiser being to cry to. I talk to God but the sky is empty.”

— Sylvia Plath, from The Unabridged Journals of Sylvia Plath

Action - Gesture (1980) by Zbigniew Dlubak

dear body,

thank you for continuing to love and support me after all i put you through.

i promise i’m going to take good care of you now.

love,

me

a felhők most inkább hiánycikk itt a Szaharában, de a keveset, ami van, begyűjtöttem, @internal-nonsense.

Néztem,

bámultam a

mellettem elfutókat,

az iramot diktálókat,

a célratörőket,

a reménykedőket,

a sziklakemény akarókat,

álltam hát mögöttük,

figyeltem utánuk,

folyton csak utánuk…

Most bennem,

ott benn,

a lélek mélyén

sír,

zokog,

néha felüvölt

a

lemaradás.

sose lesz senki aki jelenthetné a biztonságot

akinek a szaga lenne az otthon, akinek a kezei az otthon

Photography by Xuebing Du

Instagram: xuebing.du