35.nap

régi ismerős

általában akkor jössz rá, amikor már napok óta nem alszol. nálam legalábbis ez van. egyik reggel a forgolódós rémálmomból felkelve, tudom megint itt van. és akkor általában beleeszik a reggelimbe. vagy éppen nem akar reggelit, ebédet, sem vacsorát. azt akarja, hogy feküdjek az ágyamba, és gondolkozzak. hogy ne pakoljak, rendet sehol se reméljek. 

visszautasítom. remélem, hogy csak egy pár napos vizit.

fáradt vagyok, de nem tudok aludni. mérges vagyok. végtelen düh és szomorúság tombol bennem. minden miatt. mindenki ellen. mint az átvert isten utolsó pillanatnyi szenvedése, úgy érzem magam.

és akkor kezdődik. a gondolatok. a gondolatok a lelki ürességről és a fájdalomról. nem tudom mi okozta. szenzitív vagyok és minden fáj.

a fejemre húzom a takarót. nincs kedvem magyarázkodni. 

megérteni úgy sem fogod, ezt a régi ellenséget.

a depresszió sikítani akar, helyette csendben sírok.

Me, everyday

"your my property, understand?"

"shh it's okay baby, daddy's almost done"

"Ah ah.. Who said you could stop? Hm?"

"good girl, such a good fucking girl for me."

"no no, keep going baby."

that shit is making me FUCKING CRAZY