Stefaniavagdalt - 22

gyűlölöm magam, hogy nem marasztaltalak.

de miért kellett volna könyörögnöm,

hogy maradj,

ha magadtól nem akartál maradni?!...

Nem vagyok

Nem vagyok régi képnézegetős, nosztalgiázós, levelezésvisszaolvasós, elmúlt dolgokon pityergős. Nem a közöny miatt nem nézek vissza. Azt gondolom a nosztalgiázás is egy döntés. Akarok sírdogálni azon ami megváltoztathatatlanul a múltban van vagy nem akarok? Én nem akarok. De sosem törlöm ki. Sem a levelezést, sem a könyvtárat amiben régen fontos emberek cuccai vannak. Csak, ha találok valamit, ami hozzá fűződik, összébb rakom, a "nevű" folderbe, mintha bedobozolnám fel a padlásra. Van egy kép, ami sokszor elém kerül különböző helyekről. Sok-sok éve készült egy bármi lehet még pillanatban. Szeretem azt a képet és tegnap elgondolkodtam, hogy talán ki kéne nyomtatnom és kitenni a falra. Talán akkor megszoknám és elvesztené minden tartalmát és nem lenne ez a rácsodálkozás, hogy vajon mi történt velünk? Vajon már akkor is el volt baszva minden? Vajon egy nálam okosabb már akkor is tudta volna, hogy a vesztembe rohanok? De, ha kiteszem, mit mondok majd egy következő számomra fontos férfinak, ki az a pasi, aki átölel és miért van kint a fotó a falon? Ezt felesleges megjátszani. 🙄 Bár van kint fotó rólam meg a volt férjemről a gyerekünk egyéves szülinapjáról. Már csak arra emlékeztet, hogy valamikor ilyen szép családot szerettem volna, szép családi eseményekkel meg fotókkal. Ha jól belegondolok, a volt férjemet már nem is látom a fotón. Szóval, talán ezzel a képpel is így lenne, idővel már nem is látnám a fotón. Őrizgetése ez a múltnak vagy a felejtés része? Fontos idő volt az, amiről nem sok jó fotó készült. Pont a napokban olvastam, hogy van ami ellen hiába kapálózik az ember, jobb ha elfogadja, ha hagyja magát. Akkor közelebb jut a saját igazságához. Hiányzik az a férfi, aki a fotón van. Az az ember, azok az érzések meg gondolatok, az ott lebegő lehetőségek. De hogy ez ő volt, vagy én, ezt egyszerűen nem tudom kideríteni. A rengeteg eszemmel már tudom, hogy első perctől nem felfelé, hanem lefelé meneteltünk. Hogy sosem lehetett volna "jobb". De ott, abban a pillanatban ami a képen van, nekem ott jó volt.

Minden okos tanács arról szól, hogy az egész emlékekkel teli "dobozt" dobjam ki a picsába és szórjam be sóval a helyét.

Az volt az a pillanat, még mielőtt cafatokra tépett volna.

Elyse Taylor

Invented in Taichung, Taiwan in the 1980’s, bubble tea is a tea-based beverage that is shaken or mixed with fruit or milk. It is combined with tapioca balls, also known as bubbles, pearls, or boba, so the drink is also often referred to as boba milk tea, boba tea, tapioca tea, pearl tea or bubble drink. Over the decades, a wide range of ingredients has been included in the production, which resulted in many varieties of bubble tea. Some recipes replace milk with cream, ice cream, or soya milk, and flavor it with chocolate, coffee, ginger, caramel, rose, or lavender. Others use black tea or green jasmine tea mixed with fresh fruits such as strawberries, apples, mangos, avocados, bananas, coconut, pineapple, kiwi, or peaches. However, the most popular varieties are bubble milk tea with tapioca and bubble green milk tea with tapioca.

src.: https://www.tasteatlas.com/bubble-tea

Kikomando - This simple, inexpensive Ugandan dish combines pieces of torn chapatti and beans. The optional addition includes avocado, while variations employ stews, chicken, or gravy. It is believed that the dish initially appeared as a popular breakfast or lunch option in the early 2000s when people simply combined the unleavened chapatti with beans. The name was later coined by Bobi Wine, who used the term in one of his songs. Kikomando is enjoyed throughout the country and is a staple dish at many chapatti establishments. src.: https://www.tasteatlas.com/kikomando photo ref.: Sophie M.

mutasd meg a töviseid,

és én megmutatom,

hogy vérző tenyerekkel is

végigsimítom a lelked,

mert nem mindenkinek fáj az,

hogy őszintén szeressen

Finally home

A veszteség nem mindig abból fakad, hogy valaki elment. Néha abból, hogy maradt… de már nem őszintén.