Stefaniavagdalt - 22

Olyan módon kötődöm hozzá, amit nem lehet visszavonni.

gyűlölöm magam, hogy nem marasztaltalak.

de miért kellett volna könyörögnöm,

hogy maradj,

ha magadtól nem akartál maradni?!...

Vajon mindig visszatalálunk egymáshoz? Vagy egyszer elfogyunk?

Néha elgondolkodom, hogy élet ez egyáltalán?

— szomorú vagy..

— végtelenül.

❤

₰

Remélem nem

Huha ugy erzem kezd elmulni a depressziom; ugy erzem magam mint evekkel ezelott. Mintha egy a sotetszurke fatyol szakadozna fel a szemem elol. Ujra nezem az epuleteket, almodozok ha mennem kell valahova es kizarok mindenkit mibdenhol es kezdem elvezni az egyedulletet.

Viszont ami nagyon nem kiraly, hogy a suicid gondolataim megvannak csak ugy erzem talan kicsit kesobb lesz itt az ideje.