Tudtam, hogy fájni fog.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű elengedni.
De Istenem…
annyira jó volt,
hogy ezt a fájdalmat újra végigélném,
csak hadd érezzem még egyszer azt a pillanatot,
amikor az ajkad az enyémhez ért —
és egy pillanatra minden más elhallgatott.
Invented in Taichung, Taiwan in the 1980’s, bubble tea is a tea-based beverage that is shaken or mixed with fruit or milk. It is combined with tapioca balls, also known as bubbles, pearls, or boba, so the drink is also often referred to as boba milk tea, boba tea, tapioca tea, pearl tea or bubble drink. Over the decades, a wide range of ingredients has been included in the production, which resulted in many varieties of bubble tea. Some recipes replace milk with cream, ice cream, or soya milk, and flavor it with chocolate, coffee, ginger, caramel, rose, or lavender. Others use black tea or green jasmine tea mixed with fresh fruits such as strawberries, apples, mangos, avocados, bananas, coconut, pineapple, kiwi, or peaches. However, the most popular varieties are bubble milk tea with tapioca and bubble green milk tea with tapioca.
src.: https://www.tasteatlas.com/bubble-tea
Tunisian brik is a popular dish that incorporates flaky dough filled with a variety of savory ingredients. Traditionally, malsouqa dough is used to create brik, but the more available phyllo pastry is commonly used as a replacement. Brik is usually made with layers of laminated pastry, to achieve a crunchy, layered texture. The pockets are filled with stuffing, skilfully folded, then shortly fried in deep oil or baked in an oven. The most common filling is tuna-based, enriched with traditional North African spices such as cilantro, chilis, pepper, or coriander seeds. A raw egg is often placed on top of the tuna filling, the pastry is carefully folded, and the egg partially cooks inside the flaky pastry. Other fillings can also include minced meat, anchovies, chicken, or various vegetables. Since this Tunisian classic is usually deep-fried, lemon wedges are a standard accompaniment to a plate of hot briks. src.: https://www.tasteatlas.com/brik
Kikomando - This simple, inexpensive Ugandan dish combines pieces of torn chapatti and beans. The optional addition includes avocado, while variations employ stews, chicken, or gravy. It is believed that the dish initially appeared as a popular breakfast or lunch option in the early 2000s when people simply combined the unleavened chapatti with beans. The name was later coined by Bobi Wine, who used the term in one of his songs. Kikomando is enjoyed throughout the country and is a staple dish at many chapatti establishments. src.: https://www.tasteatlas.com/kikomando photo ref.: Sophie M.
Nem vagyok régi képnézegetős, nosztalgiázós, levelezésvisszaolvasós, elmúlt dolgokon pityergős. Nem a közöny miatt nem nézek vissza. Azt gondolom a nosztalgiázás is egy döntés. Akarok sírdogálni azon ami megváltoztathatatlanul a múltban van vagy nem akarok? Én nem akarok. De sosem törlöm ki. Sem a levelezést, sem a könyvtárat amiben régen fontos emberek cuccai vannak. Csak, ha találok valamit, ami hozzá fűződik, összébb rakom, a "nevű" folderbe, mintha bedobozolnám fel a padlásra. Van egy kép, ami sokszor elém kerül különböző helyekről. Sok-sok éve készült egy bármi lehet még pillanatban. Szeretem azt a képet és tegnap elgondolkodtam, hogy talán ki kéne nyomtatnom és kitenni a falra. Talán akkor megszoknám és elvesztené minden tartalmát és nem lenne ez a rácsodálkozás, hogy vajon mi történt velünk? Vajon már akkor is el volt baszva minden? Vajon egy nálam okosabb már akkor is tudta volna, hogy a vesztembe rohanok? De, ha kiteszem, mit mondok majd egy következő számomra fontos férfinak, ki az a pasi, aki átölel és miért van kint a fotó a falon? Ezt felesleges megjátszani. 🙄 Bár van kint fotó rólam meg a volt férjemről a gyerekünk egyéves szülinapjáról. Már csak arra emlékeztet, hogy valamikor ilyen szép családot szerettem volna, szép családi eseményekkel meg fotókkal. Ha jól belegondolok, a volt férjemet már nem is látom a fotón. Szóval, talán ezzel a képpel is így lenne, idővel már nem is látnám a fotón. Őrizgetése ez a múltnak vagy a felejtés része? Fontos idő volt az, amiről nem sok jó fotó készült. Pont a napokban olvastam, hogy van ami ellen hiába kapálózik az ember, jobb ha elfogadja, ha hagyja magát. Akkor közelebb jut a saját igazságához. Hiányzik az a férfi, aki a fotón van. Az az ember, azok az érzések meg gondolatok, az ott lebegő lehetőségek. De hogy ez ő volt, vagy én, ezt egyszerűen nem tudom kideríteni. A rengeteg eszemmel már tudom, hogy első perctől nem felfelé, hanem lefelé meneteltünk. Hogy sosem lehetett volna "jobb". De ott, abban a pillanatban ami a képen van, nekem ott jó volt.
Minden okos tanács arról szól, hogy az egész emlékekkel teli "dobozt" dobjam ki a picsába és szórjam be sóval a helyét.
Az volt az a pillanat, még mielőtt cafatokra tépett volna.
snoopy of the day