Megpróbálunk nem beszélni az érzelmeinkről, de elfelejtjük, hogy a szemünk beszél helyettünk.
Mintha már nem ugyanaz az ember lennél, mint akibe beleszerettem…
Az ember önmagában attól nem érzi, hogy szeretik, ha csak mondogatják neki.
Szüleim kiskoromban veszekedtek, ezért utálom is a vitákat.
És milyen hatással volt ez rád?
Akaratlanul is vitákba kezdek azokkal az emberekkel, akiket a legjobban szeretek mert úgy érzem így hallhatnak meg.
azt mondom: szeretném, ha valaki megmutatná, hogy kell újra szeretni.
de igazából tudom hogyan kell; és azt is, kire gondolok.
Ha majd valóban eljön az igazi, nem fogod megkérdőjelezni, hogy “vajon tényleg ő az igazi?”. Nem. Érezni fogod, hogy Ő az. Aki mellett másképp veszed a levegőt. Aki nélkül már nem tudnád elképzelni az életed. Mert Ő jó. Meghallgat, megért, elfogad. Őszinte hozzád és magához is, még akkor is, ha fáj. Mellette nem kell semmi miatt aggódnod. Tudni fogod, hogy minden rendben van. Ő lesz az, akivel mindent meg tudtok majd oldani, mert Ő is meg akarja oldani. Neki sose leszel sok, vagy kevés. Ahogyan ő sem lesz az neked. Mert szeret és te is szereted.
,,Utálom őt. Utálom, mert nem számít, mi történik mostantól kezdve, soha többé nem leszek képes úgy megbízni valakiben, ahogy benne bíztam.”
Sajnos, sokkal érzékenyebb vagyok mint amilyennek tűnök. Szóval ha azt gondolod nem bántottál meg... De megbántottál. Csak úgy döntöttem csendben maradok és elkerülöm a drámát.
Jelenleg nincs szavam arra, ami leírná azt pontosan, hogy mennyire elveszettnek érzem magam..