Vajon Ennyire Megtört Lélekkel és Elfáradt Szívvel Lehet Még Szeretni?

Megtörtént... kiborultam.

Bőgtem, panaszkodtam, ideges lettem majd megint bőgtem. Érzelmi hullámvasút volt a mai nap és hiába reménykedem abban, hogy ha lefekszem aludni jobb lesz, mert nem lesz az. Azért, mert hiába érzem magam fáradtnak, ez nem fizikai fáradtság, ez mentális, ezen nem segít az alvás. Én lennék a legboldogabb, ha segítene, de ez nincs így.

Én csak szeretnék haza érni és lepihenni, de nincs jelenleg számomra olyan, hogy otthon, mert hiába van tető a fejem felett, ha nincs, aki "haza" vár.

Körülöttem mindenki boldog és éli az életét, én pedig úgy érzem baragadtam egy ismétlődő körforgásba. Már senkit nem akarok az én problémáimmal terhelni, mert nem akarom elbaszni a barátaim boldogságát.

Nyugalmat, pihenést és szeretetet szeretnék.

Lexa

"Szeretjük azt, aki elpusztít minket és elpusztítjuk azt, aki igazán szeretne minket.."

A barátság két ember között jön létre, ha feszt csak te kaparsz a másik után az nem barátság az egy egyoldalú szar.

Sosem akartam mást, mint szeretni és szeretve lenni, de azt hiszem ebben a világban ez túl nagy kérés.

Lexa

“Néha csak úgy szétvernék dolgokat, és sírnék”

—

Elfogadtam a távozásod, hogy megtalálhasd életed szerelmét, miközben én éppen elengedtem az enyémet.

Régebben hallottam valahol:

“Aki el akar menni, elmegy csendben.

Aki nem akar, búcsúzik.”

Most értettem meg…

Nem gyógyíthatsz meg valamit, ha nem vagy elég bátor hogy kimond hangosan.

Vagy az ígéreteidet tartsd be, vagy a távolságot.