Erzelemnelkul - Elhittem, Hogy Köztünk Lesz Valami...

Észreveszek mindent.És a minden szó alatt tényleg mindent értek.Észreveszem,ha valaki kevesebbet keres,mint azelőtt szokott.Észreveszem,ha valaki,akivel beszélgetek kezd megváltozni.Észreveszek minden kis dolgot,amit az emberek tesznek,és minden kis dolgot,amit eddig tettek.Észreveszem,ha változnak a dolgok,és amikor már egyáltalán nem ugyanazok.Észreveszek minden egyes apró részletet.Csak nem mondok semmit.

Ha megkérdeznéd hogy vagyok, mindig azt válaszolnám hogy jól.

Most őszintén?

Mit tudnál tenni ha azt mondom haldoklom lelkileg?

Te vagy a jég a whiskeymben, a mentol a cigimben, a tejszínhab a gofrimon és a sajt a lángosomon.

Nélküled is jó, de azért veled az igazi.

Van bennem ez az érzés, hogy nem vagyok elég jó. És minden egyes nappal rosszabbodik, mert semmi se utal az ellenkezőjére

M. 💔

Várom,hogy írj,hogy meggondoltad magad,hogy hiányzom. Tudom,hogy ez nem fog megtörténni,de nem tudok nem reménykedni…Nagyon szeretlek,egyszerűen nem tudom mi történt. Te mondtad mindig,hogy a mi kapcsolatunk különleges és szoros. Így is volt,csak te úgy döntöttél,hogy nem kérsz többet belőle. Nem értelek…nagyon hiányzol. Remélem így most neked jobb..

(Bárcsak valahogy ez eljutna hozzád)

“Várj arra, aki majd megküzd érted, ahelyett, hogy felkínálod magad. Várj arra, aki majd magától ír, anélkül, hogy kérdeznél előbb bármit is. Arra, aki majd magától odamegy, anélkül, hogy hívnád. Arra, aki majd felajánlja a segítséget, anélkül, hogy kérnéd. Arra, aki tisztel, aki órákon át képes beszélgetni veled és igazán meg tud nevettetni. Inkább várj, mint olyanra pazarold az időd, akiért mindig csak te küzdesz, aki nem keres, akit unszolni kell, aki megbánt.”

— (via boci-tej)

…

Hányszor feküdtem már úgy az ágyamban, hogy azon gondolkoztam, mi a baj velem... megszámlálhatatlan

Ha kérnem kell a figyelmed, akkor bazd meg a figyelmed

Két pillanat

Tekintet találkozik. Hang elcsuklik. Gyomor összeugrik. Térd megremeg. Tenyér izzad. Tekintet félre. Torok köszörül. Nagy levegő. Lépés jobbra. Majd balra. Tenyerek össze. Tekintet vissza. Csak óvatosan. Szájak mosolyra. Szem csillog. Szív hevesen. Tenyerem tenyereden.

Idő megáll. Bárcsak örökre. Két pillanat. Az élet.

Ha te nem vagy képes (őszintén) válaszolni a kérdéseimre

majd válaszolok én magamnak...:)