Bizalom

“Ülj ki velem a tetőre, egy üveg borral és egy takaróval! Feküdjünk el a cserépen és nézzük a csillagokat, amíg hajnalban el nem tűnnek az égről! Beszélgessünk a világegyetemről, furcsa összeesküvés elméletekről, beteg 90-es évekbeli művészfilmekről és hírhedt sorozatgyilkosokról.Mondd el mi van a fejedben! Mondj el mindent, amit eddig másnak nem mertél! Mutasd meg a sebeid és engedd, hogy lecsókoljam a könnyeid!Csak annyit akarok, hogy úgy vetkőzz meztelenre előttem, ahogy más előtt még soha. Hogy magadon hagyod a ruhád.”

— Alexander Levin

Ma reggel ébredés után szinte pusztító, elemi erővel tört rám a hiányod. Jó ideje nem éreztem már ezt, így szinte letaglózott az érzés. Egy pillanatig szerettem volna azt hinni, hogy csak egy rémálomból riadtam fel, hogy csak álmodtam az elmúlt heteket, hónapokat, és mindjárt érkezik a szokásos ‘Jó reggelt!’ üzeneted. 

De az már soha nem fog jönni. Soha nem szól majd az a hang a telefonon, amit hozzád állítottam be. 

Annyira fájdalmas volt ez a reggel, hogy még csak kikelni sem bírtam az ágyból. Az oldalamra fordultam, összehúztam magam egész kicsire és sírtam. Olyan rég nem sírtam már. 

Legszívesebben egy késsel felhasítanám a mellkasom és kitépném a szívem, ásnék egy mély gödröt és beletemetném, hogy soha többé ne kelljen semmit sem éreznem.

Azt hittem, már túl vagyok rajtad, de úgy tűnik, mégsem.

Olyan ez, mint a corona: hullámokban jön a hiányod, a fájdalom. És nem tehetek ellene semmit.

"Hogy ha ezt olvasod, kincsem..

Tudod, hogy rengetegszer elmerengek feleslegesnek tűnő dolgokon. Ilyen volt ez is. Néztem a tenyerem, mennyire érdekes az egész, az apró vonalak amik valamilyen alakzatot alkotnak. Fókuszálnod kell a szemeddel, hogy meglásd. A vonalak alatt ott futnak az ereid, ha végighúzod az ujjad az egyiken, vagy elszorítod picit, azt is látni, ahogyan visszafut az ér azokba a vékony kis ércsatornákba.

A vihar. Pontosan jól tudod, hogy szerelmese vagyok a viharoknak. Amint meghallottam egy kisebb dörgést, rohantam ki, hogy képsorozatot csináljak belőle, majd később a villámról. A falevelek, az esőcsepp a füvön, az apró kis rügyek a fán, az eper magja, a virágok belseje, a felhők, a színek és minden. Arról ábrándozom, hogy mindent meg akarok neked mutatni.

A szemem. A naphoz tudnám hasonlítani, de nem a színe miatt. Kis sugarakban barna, ott középen, majd körülötte zöld és néha kék.

A nyár, mikor annyira éget a nap, hogy egy hosszú autóút közben már csak azt látod az aszfaltról, mintha lángolna.

A tavasz, mikor egy-egy zápor után látod elvonulni a felhőket, majd az esőcseppek ragyognak a füvön.

A tél, mikor a befagyott ablakon egy apró kis csillagok körvonalazódnak, majd az ősz.

Szóval azon tűnődtem, hogy mennyire érdekes és csodálatos lesz számodra az az érzés, amiket szavakkal nem lehet kifejezni. Hogy reggel szabad szemmel is láthatod majd az ablakon beszűrődő napfényt. Talán a reggeli kissé álmos arcom és bőröm pont olyannak fogod látni ébredés után, mint ahogy mindig is szerettem volna, hogy láss.

Ha ezt olvasod, tudd, hogy szeretlek. Talán már nem is fáj annyira. Nem tudom neked megígérni, hogy én leszek a legtökéltesebb társ életed során, de tudd, hogy veled együtt fogok nevetni és sírni, neked szeretném a legcsodásabb életet biztosítani, majd azt szeretném, hogy minden nap egy élmény legyen számodra a velem "eltöltött" idő.

01. 21.

Hova tűntek a régi szép idők?

Mond, hova a picsába tűntek?  Hol van, amikor még magadtól írtad, hogy szeretlek?  Amikor azt mondtad, hogy értem dobog? Amikor egy napot nem bírtunk ki egymás nélkül? Amikor még az örökké-t terveztük? Az ígéretek?  A közös esték?  A hajnalig tartó beszélgetések? A csókok? Az ölelések?  Hova tűnt minden?  Fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan. Szeretlek. 

Ha te nem vagy képes (őszintén) válaszolni a kérdéseimre

majd válaszolok én magamnak...:)

részeg csókok. félig elszívott cigi. töményre kevert vodka. tíz évvel ezelőtti számok. zenegép. füstszag. ködös elme. megrészegült mosoly. kölcsönvett kabát a hidegben. melléfolyt italok. félre hullott hamu. hamis ígéretek. elrepült órák. elillant szerelmek.

“Akkor jöttem rá, mennyire megszerettem, mikor elég volt csak rágondolnom és máris elmosolyodtam.”

—

Lássák rajtam, hogy valami nincs rendben, de azt senki nem tudja, mennyire szenvedek belül.

Lehet, hogy téged akart, de tudod mit talált helyette? Kifogásokat.

-egyemberavilagban