@slysole
Nem hiszem, hogy igazán élek. Mármint... csinálom, amit kell. Felkelek. Megcsinálom, amit elvárnak tőlem. Mosolygok, amikor kell. De olyan, mintha üvegen keresztül nézném az életem. Minden tompa, távoli. Csak létezem – lélegzem, járok, beszélek. De nincs bennem szikra, cél, valódi öröm. Látom, ahogy mások nevetnek, terveket szőnek, álmokat kergetnek. Én meg csak itt vagyok, beragadva ugyanabba a körforgásba, és azon tűnődöm, mikor fogom újra élőnek érezni magam.
not my fault I can’t keep quiet
Nem bírom ezt az egészet azt hiszem sosem leszek fontos senkinek sem 😔
A szavaid mélyebbre vágnak mint bármely penge a világon..
not a want, but a need
„Tudd, hogy várok rád ott fent, de itt az élet megy tovább…”
hiányzol
de ez most nem kérés, nem vágy,
csak egy tény,
amit minden reggel újra le kell nyelnem.
Bevettelek mint egy gyógyszert, mint egy szem kémiai anyagokkal dúsított keserédes ízrobbanást. Lehet előtte meg kellett volna kérdeznem a kezelőorvosom vagy a gyógyszerészem, mert a mellékhatás amit kiváltottál még most is érződik. Egy érzelmi élőhalott lettem a szenvedély peremén.
Hi!💙