Hogy Ezeket A Dolgokat Nem Lehet Kikerülni,

a majdnem kész:

és az épphogy elkezdett:

fél év alatt véghezvitt "teljesítmény"

Rajzolsz még? Rég posztoltál szép vonalakat :)

hébe-hóba szoktam még firkálni, de manapság már (sajnos?) nemigen jellemző.

ciráda

bár én lennék annyira testpozitív, mint a villamoson fennhangon beszélgetést folytató két nő, akik így hivatkoztak a striákra. ezentúl én is azt mondom majd, hogy nem striák vannak a combomon, csak cirádás.

minap óvatlanul kinyitottam a tévét, azóta is kamillás vattával borogatom az agyam.

Wonderful View where Atlantic Ocean meets the Pacific Ocean but never mix. The Straights of Juan del Fuego, at the tip of South America, (South of Argentina and Chili) is where the Atlantic Ocean and Pacific Ocean meet without much mixing.

Did you know that the two oceans do not mix totally.•°? Watch the Picture that shows it to you. Why do these waters not mix.•°? Because there is a huge difference in salinity between the Clear water of the Pacific Ocean, that comes from melting south polar glaciers, is cool and low in salt, while the water from the Atlantic Ocean has a high salt concentration.

The two oceans have different densities, which makes for high osmotic pressure, almost impossible to mix. Also, it should be noted that during stormy conditions, mostly in winter (summer in the northern atmosphere) there can be as much as a 6 foot difference between the two oceans.

néztük a villamos fényét éjjel a plafonon                                                       ahogy elment                                                                                      

Bárcsak úgy szoríthatnálak

magamhoz,

mint egy gyanúsan meleg,

hosszúra nyúlóan világos,

szokatlanul kellemes,

de szokásosan nyüzsgő

pályaudvaron az a bácsi

a biztosan értéktelen,

szakadozva tengő-lengő,

megkopottan feketéllő,

világháborút megélő táskáját

szorítja most

magához.

üzletek és raktárak módjára zsúfolt álmokat akartam

Tócsák tükrében magukat nézve. Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el.

Amikor gyerek volt, annyira rosszul érezte magát, hogy szeretett volna űrhajóra szállni és megnézni a világűr “folytatását”, -mert már megértette a végtelent, de az egyformaságát nem tudta elfogadni- még akkor is, ha meg kell halnia, mert visszafelé nem lesz elég az üzemanyag. Azt szerette volna kideríteni, hogy ha minden változik, akkor az űr is változik és akkor biztos valami fehérbe megy àt, vagy valami más forma jön, de tuti nem ugyanolyan fekete és tág. Vagy átmegy űrből, mondjuk rűbe, de bizti van a sok utazás után, valami ismerős, ellentétes, megfordulás, talán. Hogyan juthat el egy gyerek addig a gondolatig kb. 7évesen, hogy meghalna a válaszért, a változásért?! Nem tudom. De maradt ez a baszott nagy fekete üresség, embertelen környezet, a hatalmas ismeretlen, magány, talajtalanság, ami könyörög a felfedezőért, de nem hallja senki. És a senki, aki annyira vágyik rá, de nem kiabál, csak bámul bele a végtelenbe és nem csak nem értik, de nem is akarják.

Aztán a fantáziája végén, elfogy a levegő és meglátja a fényt. Ez volt a vágya.

.

.

.

nem passzol ide

és azt mondta, hogy szerinte ez nem jó kép, de nekem annyira tetszik