spirálkarokkal ölellek át
Megbeszéltük az ősszel, hogy most minden jó lesz
minap óvatlanul kinyitottam a tévét, azóta is kamillás vattával borogatom az agyam.
Nem vesztettünk el semmit, csak a jó napok polca megtelt.
entry from 01/2019
ha kilépek érted a folyamokból felszárad rólam minden mosott évem megváltozik töréseink mutatója s a könnyeim sem maradnak láthatatlanok
Fogtam a mostot és mindigre széttapostam.
Így indulsz legtöbbször. Még egyszerű vagy, kevés szóval fogalmazol. Lassan bontakoznak ki a bonyodalmaid, s a túlélési stratégiáid. Megmutatások, elrejtések, vállalások, elutasítások. Fejben beszélve elemzel. Nem vagy elég mély kék a gondolkodáshoz. Áldozatokat hozol. Ösztönösen és tudatosan védekezel. Összpontosított támadást intézel. Ütsz. Ütnek. Sarokba szorítanak. Lépést kényszerítesz. A feladást fontolgatod. De felsejlik egy titkos ösvény a kontrasztok között. Lépsz. És újra. Lehengerelsz. Győzöl. Vagy majdnem. Veszítesz. Vagy majdnem. Diadalmenet és kullogás a járásod. Végül leürülnek a mezőid, felmosod magad után a kockás követ. Bábuid alszanak fehéren, feketén. Sakkban tartod magad.