Vers - Blog Posts

Gondolatok

Gondok

Melyeket papírra vetve

Ki nem mondok.

Unatkozok

Írok

De legalább most

Nem sírok.

Talán a kiégés szélén

Vagy csak a kíváncsiság

Révén

Néha kicsit félénk.

Nem tudom

Soha nem is fogom

Csak sodródom

És elfogadom.

Il y a les mots

Ceux que l'on a trop attendus

Ceux qui ne sont jamais venus

Ceux qui nous ont souvent déçus.

Il y a les mots

Ceux que l'on n'ose pas se dire

Ceux qui nous font parfois souffrir

Ceux que l'on cherche avant d'écrire.

Il y a les mots

Ceux que l'on glisse à son oreille

Ceux qui promettent un doux réveil

Ceux qui font briller le soleil.

Il y a les mots

Ceux que l'on entend certains soirs

Ceux qui nous soufflent un brin d'espoir

Ceux qui colorent un jour trop noir.

Oui il y a ces mots qui sont des vers et des chansons

Qui sont teintés de doux frissons

Qui sont nos cœurs à l'unisson.

-Victor Hugo.

József Attila Keresek valakit

Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyim csorognak - majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak - Majd kiapadnak! Búsan magamnak akkor megállok, Szemem csukódik, semmitse látok - Akkor megállok. Lelkem elröppen a Végtelenbe, Tovább nem vágyom arra az egyre, A Végtelenbe. 1921. október 31. Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek