Bárhogyan érezhetnék, de így érzek és ez szar.
Azt akarom, hogy tudd, hogy szeretlek
Elment, mert nem erdemeltem meg.
Szó nélkül itthagyott, okot se mondott.
Csak elment.
Elment, mert neki így könnyebb.
Elment, mert jobb neki nélkülem.
Elment, mert azt hitte jót tesz.
Elment, mert nem érdekeltem.
Elment, és én összetörtem.
Végülis, nem számított.
csak úgy minden egyes nap haltam bele egy kicsit.
@ngydoraa
the girl of my dreams is just me but with more money
Félek, hogy elveszítem!
Rettegek akár a gondolattól is..
“Ó bocsi, tudom én hívtalak, de nem volt időm semmire téged vártalak hogy megérkezz. Nézd el a kupit légyszi minden összeomlott és szétesett picit A sarokban ott halmozódik a szégyen melyet minden nap levetek, tudom ki kéne már mosni, ott rohad egy hete A lámpán ott lóg a hűségem, sajnos kinőttem szerintem eladom vagy idk. Jaj vigyáz, bele ne lépj, tegnap kiöntöttem a lelkem és minden ragad. Ülj le, mindjárt jövök, csak feltettem főni a sérelmem és mindjárt kifut. Addig csipegess abból a tálból, abban az összetört szívem. Durva buli volt a hétvégén, én és a gondjaim szétromboltunk mindent, a falon hányás, a kanapén cigivel kiégetett lyukak melyeket befedtem a hazugságaimmal (remélem nem veszi észre senki). Mondjuk nem jár erre senki, a postás is a földszintről kiabál, hogy nem kaptam levelet se. Na itt vagyok, remélem hallottad miket kiabáltam a konyhából. Hogy vagyok? Köszönöm a kérdésed, leginkább ki. Hisz láthatod, le vagyok lakva. Ráférne a festés a nappalira, na meg a lelkemre (omladozik a vakolat). Örülök, hogy eljöttél, jót csevegtünk, ha becsukod az ajtót húzd meg jól. Elromlott a zár, tönkretette a nyitottságom. Remélem legközelebb is átjössz. Addig is viszlát.”
—
So true
“Miért mosolyogtam mindig, mikor padlón voltam? Mert nem érdemelték meg az emberek, hogy lássák ezen oldalam. Volt aki azért, mert nem ér annyit, hogy tudja, és volt aki azért, mert túl sokat ér, hogy tudja.”
@egy-srac-elete