Miért nem veszi észre senki a néma segélykiáltásom?
nem magamat imádtam,
hanem tévesen
azt az embert,
akinek téged hittelek.
kényelmes volt
azt gondolnom, hogy
a hibáid valójában erények,
s ezzel megsemmisíteni
az önbecsülésem
utolsó szilánkjait is...
Köszönöm kedves "" barátaim"":)
"De ne menj el mellettem érzelmek nélkül..."
S mégis elmegy
számítottam rá
mégsem tettem semmit, hogy ne történjen meg
sikítani akarok
⁰¹⁰Te vagy az életem. Te vagy az én végzetem.
Bármit csinálok sose leszek elég jó senkinek..de még a saját szüleimnek sem…sose leszek velük többet őszinte…és ez kurvára fáj…💔
Pedig fent vagy. De biztos mással beszélsz
néha a barátok olyanok, mint a víz
kifolynak az ujjaid között, eltűnnek,
visszacseppennek a folyóba, ahonnan jöttek
de talán az igazi barátaid benned élnek,
nem véletlenül van a tested több, mint fele vízből
a barátokban való csalódás azt eredményezi,
hogy egy idő után helyettük maguknban csalódunk,
mert az egyszerűbb és fájdalommentesebb
tudod mi a legrosszabb a barátokban?
hogy mindig számítasz rájuk
és a végén mindig csalódsz
nem pozitív értelemben
Akrosztichon játék
Virágok nyílnak lelkem mezején,
Ahová ki belép, szakít egyet.
Neked is jutott belőle épp elég.
Elsőként nyújtottam a legszebb
Szárat, de hiába szép mivoltának;
Zokogva felleltem hűlt helyét.
Elvitted, majd eldobtad, s én
Reszketve kérdezem:
Enélkül hogy legyek újra egy teljes egész?
Lopva nézem a tájat,
Mintha bármi érdekesebb lehetne nálad.
Elengedlek, de mindez oly’ nehéz.
Szemedbe nézve látom, hogy
Emléke ugyanúgy, mint
Bennem, legbelül örökké él.
Búsan szedem megmaradt szirmait.
Várom, hátha nő egy másik virág,
Ami meghozhatja újra a reményt.
Lesz még jobb,
Lesz még szebb. S míg
Ott ülök a kertemben én,
Messze jársz te már. Hiába szakítottad le
Álmaim virágát, amely az igaz
Szerelemért nyílt meg egyszer rég.
2023.09.15.
Gyűlölöm, hogy szeretek
Gyűlölöm szeretni azt, akiért
Hiába minden könny, vér s annyi gondolat.
Pedig lehoznám neki a Mennyországot,
Ha hagyná ide, a földi pokolba.
Gyűlölök vágyni egy érintésre, mely e
Gyengéd, megfáradt kéztől fakad,
Mert hiába kel táncra minden belső
Szervem, ha szívem közben megszakad.
Gyűlölöm érezni szemed barnaságából
A lelkembe beáramló fényt,
Mert hiába tölti el borzongás testemet,
Ha utána felváltja azt a rettegés.
Gyűlölök mindent, ami te vagy, ami
Rólad szól, s ami tiéd.
Hiába jövök rá, hogy én sem vagyok
Már másé: csakis a Tiéd.
2023.11.11.