Csokicsibe - Élet

A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt.

Nem is volt kedvenc színem, ameddig nem láttam a szemeidet

Nem akarok dönteni...

Sírni akarok...

Sírni, míg bele nem fulladok a könnyeimbe...

Csak várni, hogy a sötétség magával ragadjon...

A legjobb az lenne, ha ez tényleg megtörténne...

Csak elnyelne a sötétség és soha többé nem hallana rólam senki...

Sajnálom...

Ha esetleg nem ébrednék fel többé…

Azt akarom, hogy tudd, hogy szeretlek

Átlagos vagyok. Hátrafésült, fehér fogaim vannak, a lábam a földig ér, mindkettő egyforma, de különösen a bal. Vállig érő, barna szemem van, a hátam nincs elöl és csak egy anyám van. A jobb fülemre alig látok. Mostanság mindig arra kelek, hogy már nem alszom. Szabadidőmben háromlábú lila fókákat idomítok aranyásásra, de az is jó, ha olajat találnak. Hobbim a vadgesztenye szelídítés, szomorúfűz vígasztalás, valamint a 100 méteres véraláfutás. Elég bizonytalan vagyok, vagy mégsem?! A válaszom egy határozott talán! Tegnap esett az eső és a bokám térdig ázott. Sokak szerint szörnyűséges ember vagyok, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van-egy befőttesüvegben az íróasztalomon.

Maradni akartam, de mennem kellett...

Nem vagyok olyan jól, mint ahogy tűnik

-Még mindig hiányzik?

-Persze. Nem szeretsz valakit kevésbé azért, mert már nem beszéltek.

Lily Midwinter - Éjszaka a Duna parton

@hopehely-eletu-decemberi-este

“Ó bocsi, tudom én hívtalak, de nem volt időm semmire téged vártalak hogy megérkezz. Nézd el a kupit légyszi minden összeomlott és szétesett picit A sarokban ott halmozódik a szégyen melyet minden nap levetek, tudom ki kéne már mosni, ott rohad egy hete A lámpán ott lóg a hűségem, sajnos kinőttem szerintem eladom vagy idk. Jaj vigyáz, bele ne lépj, tegnap kiöntöttem a lelkem és minden ragad. Ülj le, mindjárt jövök, csak feltettem főni a sérelmem és mindjárt kifut. Addig csipegess abból a tálból, abban az összetört szívem. Durva buli volt a hétvégén, én és a gondjaim szétromboltunk mindent, a falon hányás, a kanapén cigivel kiégetett lyukak melyeket befedtem a hazugságaimmal (remélem nem veszi észre senki). Mondjuk nem jár erre senki, a postás is a földszintről kiabál, hogy nem kaptam levelet se. Na itt vagyok, remélem hallottad miket kiabáltam a konyhából. Hogy vagyok? Köszönöm a kérdésed, leginkább ki. Hisz láthatod, le vagyok lakva. Ráférne a festés a nappalira, na meg a lelkemre (omladozik a vakolat). Örülök, hogy eljöttél, jót csevegtünk, ha becsukod az ajtót húzd meg jól. Elromlott a zár, tönkretette a nyitottságom. Remélem legközelebb is átjössz. Addig is viszlát.”

—

Önismeret

Sokkal erősebb vagyok, mint gondolnád, és sokkal gyengébb, mint azt valaha bevallanám.

@hopehely-eletu-decemberi-este