Amit Ady ír, az üt, mint az ipari áram.
~magyartanáromtól
a karjaidban még az élet se lenne oly keserves.
Minden másodperc olyan nélküle, mintha megfulladnák. Mintha elfogyott volna a levegő.
⁰¹⁵A szívem szilánkjaiban lépkedsz. Mielőtt összeragasztom, még egyszer lépj bele. Érezd a fájdalmamat.
⁰²³Hazudd le nekem a csillagokat.
űr vagy zavar?
űr vagy. zavarsz.
vajon, hogyan szakad meg a szív?
csak eltörtik,
s elvérzik?
”Zokog - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.„
- Edgar Allan Poe
mindent, ami én vagyok
én vagyok az a lány a kötött pulcsikkal
meg az alkonyat könyvekkel,
aki igazából mindenen sírna,
de túl jól titkolja.
szeress az elfolyt szempillaspirálommal a szemem alatt és
a kócos hajammal együtt.
szeresd azt a lányt, aki mirelit pizzát süt hajnal háromkor,
mikor egyedül van otthon.
aki mindenhez majonézt eszik
és mindig barackos iceteát iszik.
aki egész nap szívesen alszik.
aki ha ott vagy vele rideg,
de reggelente mindig azt nézi meg legelőször – még mielőtt az ébresztő megszólalhatna – hogy írtál-e neki és ha nem,
mély hiány gyötri.
mert ha hiszed, ha nem, lehet vicces egy ilyen rideg lánytól,
de valószínűleg a nap 24 órájában rád gondol és téged hiányol.
ha tárod karodat,
te két kezed fojtogat;
s én örömöm lelem a dolgokban.
a világom tőled most hanyatt van.
vágja magát a földhöz és ficánkol,
úgy érzem ez lesz a halálom.
Hogy lehet megtartani egy valaki szerelmét?
Ha nem viszonzod.
~lover of sappho