paradoxon végre készen állok egy új kapcsolatra, de ha bárkinél érzem, hogy idővel lehetne több köztünk, késztetést érzek arra, hogy lekoptassam, mielőtt úgy igazán megkedvelném.
Mert végülis minden zenében kell lennie egy bizonyos sornak…
és ha megkérdik, nekem ki voltál, csak egy szám, amit többet nem hívok már...
menni akartál, de ha egyszer még, az életed nélkülem nem lesz szép,
akkor emlékezz,
mindig ott voltam, és a hiányom senki sem pótolhatja, eltűntél és alkalmam sem volt búcsúra...
akarom őt, de túl is akarok lépni rajta,
és egyik sem történik meg
Mintha az ő csókja képes lett volna begyógyítani a szívemen ejtett sebeket.