14 voltam amikor elkotelezodtem feled. 19-et tiprom, megis hianyod tep. A hiany? Mit mondjak? Mit szertnel hallani? A vegtelen odaim? Amik rolad szolnlak? Vagy a veresre harapott szam latnad szivesen? Latnad, de hiaba. 5 eve te letezel, elkotelezodtem, es EL kotni magam toled sosem ment. Hiaba a sok szo, ha mind kimondatlan marad. Hiaba a szertlek, ha erzelem mentes marad. Hiaba megyek, ha maradsz.
Ha veletlen egy golyo eltalalna, sebesitene.. Kincs! Ne nezz hatra, en mar nem tartom a hatam.
Kedves karma, basszal ra olyat... allandoan rajtam vered az o bunteteset, tartja am a mondas a bot vege nagyot ut. De akkor miert engem ut? Engem, hisz te mar reg nemtudnad ezt elviselni, baba.. ne csodalkozz, ha szembejossz velem azonon az utcan, ahol a parod megtalaltad..
Hallottam, ahogy mas kerdezett rolam.. valaszodban, ki tudja mennyi fajdalom volt. Igy szoltal: elbasztam, vagy elbasztuk.. bar lathattam volna az arcod, erezhettem volna szoros oled, irtam neked fajdalmamban, nekem mar minden m1.. de ha miden m1 akkor hagyjuk az egeszet.. kar, hogy ez nem ilyen egyszeru..
22:22 kor kicsit jobban ut a hianyod, 22:22 kor gondolsz ram? Erzed mit vesztettel? Erzed a hianyom? Bantottalak, mert bantottal.. viszonzatlan, megis viszonzott.. 2 ember kozott egy oleles alatt,tobb a vagy, mint egy este alatt? Tep a hianyod, kette tep.. remelem talalkozunk meg..
Mert végülis minden zenében kell lennie egy bizonyos sornak…
Ne válassz engem, ha választanod kell. Nem szeretnék egy döntés lenni, ami lehet, hogy jó, de lehet, hogy rossz. Ha akarsz, azt választások nélkül is tudni fogod, de ha el kell gondolkodnod rajtunk, akkor inkább a szabadságot válaszd. A lehetőséget arra, hogy olyasvalakit találsz, aki nélkül az élet egyszerűen nem megy tovább. Ő lesz a te döntésed.
engem egyszerűen csak vonz az a vihar, ami benned van, és nem tudom hova tenni azt a kettőséget, hogy egy égi angyalban, hogy lehet ekkora káosz
Már túl késő, hogy elmondjam, mennyire imádlak, Már hiába hangzik el százezre imáknak, Már hiába sírok, már hiába várlak, Nem tehetek semmit, a szívembe zárlak. Már hiába kívánom, hogy bár ne így lett volna, Megszeretted őt, nem te tehetsz róla, Ő is imád téged, jobb lesz, ha belátom, Nem voltál és nem leszel több, mint egy szép álom.
Ujjai gyengéden masszírozták derekamat pólómon keresztül, nyelve pedig alig érezhetően végigsiklott alsó ajkamon, majd végül elmélyítette csókunkat.
Mellette szebbnek érzem magam. Fontosabbnak. Szerethetőbbnek. Kívánatosabbnak. Mindenebbnek.
Mert a múltunk a lényünk része. És te is a múltam a része vagy. Ezzel együtt a lényem része. A legszebb emlékeim hozzád kötődnek.
Minél jobban szeretsz valakit, annál kevésbé bírsz ésszerűen viselkedni.
A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés már választható.
Mikor itt vagy tőlem 10 centire, a torkomban dobog a szívem.
És ha most nem lehetsz velem, én itt várok rád türelmesen. Amíg eljössz, eljössz egy éjszakán. Egy nap talán. Egy nap talán.
halkan felnevetett és végigsimított egyik kezével a hátamon, több millió pillangónak utat engedve a hasamban ezzel az egy mozdulatával.
A sajnálkozás csak időpocsékolás. Siránkozás a múlttal, ami megnyomorítja a jelent.
Szeretni valakit néha félelmetesebb, mint elhagyni.
és volt valami mélységesen ismerős benne, mintha a lelkem már találkozott volna az övével több évvel ezelőtt és a kezeim megérintették volna bőrét mielőtt ujjaim megízlelhették testét.