Néztem,
bámultam a
mellettem elfutókat,
az iramot diktálókat,
a célratörőket,
a reménykedőket,
a sziklakemény akarókat,
álltam hát mögöttük,
figyeltem utánuk,
folyton csak utánuk...
Most bennem,
ott benn,
a lélek mélyén
sír,
zokog,
néha felüvölt
a
lemaradás.