nem tudom elmondani, hogy...
mennyire hiányzol
és mennyit gondolok rád
hányszor sírom el magam
mennyiszer küszködöm az alvással
mennyire szorít a mellkasom nappal
és hányszor pánikolok
mennyi mindennél gondolok arra,
hogy majd otthon elmesélem neked
és minden alkalommal kényszerítenem kell
magamat arra, hogy emlékezzek,
te már nem vagy
hajlamos vagyok azt hinni,
hogy még mindig élsz
csak épp utazgatsz,
majd egyszer haza térsz
és én várni fogok rád
azt hiszem tényleg végképp belefáradtam abba,
hogy 3 hónap alatt senkit nem érdekelt,
hogy érzem magam
ha azt hiszed, hogy egy mosoly
mindig boldogságot jelent,
akkor nem tudod mi az igazi
szomorúság
és ez így is van rendjén,
majd én helyetted is átéltem
újra és újra