magány
nem tudom pontosan ki az a magány, de hallottam már róla. fekete alak, csuklyás fickó, de a kapucni alatt mindig mosolyogva vár rád. tudja, hogy nem örülsz neki, de együtt tudsz élni a gondolattal, hogy ő igenis létezik. nem egy ember a sok közül, akit nem kedvelsz sőt, gyűlölsz. nem fogod tudni megsiratni, provokálni, kiakasztani. ő a magány. így emlegetik és így ismerjük már több milliárd éve. több milliárd éve, téged pedig mégis most talál meg... szemét dög. de mosolyog, fogadd tárt karokkal, majd ha megvendégelted és adtál neki a lelkedből pár szakasztott darabot, kísérd el az ajtóig és csukd rá a kisujjára. ő a magány, kibírja.
A sírás folytogat …
@mindigsblog
19:05
Körülbelül 30 perce értem és te már itthon se vagy . Egésznap távol voltunk a munka miatt és ahogy kiszálltam az autóból se puszi se semmi ..
Lefürödtél és már itthon se vagy . Hosszú napon volt és csak azt vártam , hogy legalább együtt megvacsorázunk, megbeszéljük kinek milyen volt a napja és nézünk egy filmet mint ahogy régen ..
De mára már nincs ilyen … Egyedül vagyok és a könnyeimmel küszködők és te sehol se vagy ..
Fájdalmas a tudat , hogy mennyit változott a kapcsolatunk …
@mindigsblog
Ma ismét ruha próbán voltam és ma látott először édesanyám menyasszonyi ruhában .
Anyukám és a leendő anyósom el sírták magukat amikor kiálltam eléjük . Az a boldogság anyukám arcán leírhatatlan volt .
Egy meghitt pillanat volt a mai próba ..
@mindigsblog
Ma amikor menyasszonyi ruhában megláttam magam a tükörben elsírtam magam ..
Sose éreztem magam annyira gyönyörűnek és nőiesnek mint abban a pillanatban..
@mindigsblog
5:20
Egyszerűen annyira sok minden . Nem bírom tovább . Kavarognak bennem a gondolatok és sírva fakadok .
Nehéz ….
@mindigsblog
Sírni tudnék annyi minden bánt és felemészt ..
@mindigsblog
nem tudom elmondani, hogy...
mennyire hiányzol
és mennyit gondolok rád
hányszor sírom el magam
mennyiszer küszködöm az alvással
mennyire szorít a mellkasom nappal
és hányszor pánikolok
mennyi mindennél gondolok arra,
hogy majd otthon elmesélem neked
és minden alkalommal kényszerítenem kell
magamat arra, hogy emlékezzek,
te már nem vagy
hajlamos vagyok azt hinni,
hogy még mindig élsz
csak épp utazgatsz,
majd egyszer haza térsz
és én várni fogok rád
Azt mondták, hogy én úgyis mindig boldog vagyok, honnan tudnám, mi az a fájdalom?
Vajon tényleg nem veszik észre, hogy magányos perceimben csak meredek magam elé és próbálok nem sírni?
Vajon sejtik, hogy minden éjjel sírva alszom el a párnámba folytva a hangokat?
Hello, én vagyok a lány, aki mindig boldog, s nem ismeri mi az a fájdalom.
A sajnálkozás csak időpocsékolás. Siránkozás a múlttal, ami megnyomorítja a jelent.
Át néztem a képeket, amiket csináltunk, újra és újra. Legtöbbjüket én készítettem, ezek közül a legtöbben te vagy. Az este, amikor megszöktünk pár órára, hogy elvesszünk a csodás éjszakában. Elbújtunk a hegyekbe, a város fényei beragyogták sötét utunkat. A felsőm még mindig olyan illatú, mint a parfümöd, ahogy néhány fotó is. A polaroidjaim többek, mint csak fotók, ezek szuvenírek, amik rád emlékeztetnek. Ránk. A kedvenc képem az ágyam felett van, minden este órákig bámulom. A dzsekidet viseltem, ez volt a kedvencem. Én fáztam, te pedig udvarias voltál, vagy szerelmes.Többé már nem vagyok benne biztos, mégis hiányzol..Mindig annyira spontán voltál, meg van a fotó, hogy bebizonyítsam. Azon, ahol táncolsz a hegyekben, annyira lélegzet elállítónak tűntél. Emlékszem, a hangodban rejlő hamisságra és a nyikorgásra, amikor hangosan énekeltél. Ugyanazt a dalt, újra és újra, már nem is tudom címét. Szeretted, legalábbis mindig ezt mondtad. A városi fények tükröződtek a szemedben, imádtam a szemeidet. Aztán újra mindent szerettem benned, mindig is fogom. A leheletem akár az alkohol, zavaros elmém vissza hozza a legtisztább emlékeket. A fotók minden, amim maradt. Emlékszem, az autó motorháztetőn feküdtünk, a fém merev és hideg volt akárcsak az időjárás. De sosem éreztem olyan melegséget mint akkor, mert melletted lenni mindig olyan volt, mint tűzben égni. És tetszett ez az érzés.Csomószor mérges leszek a fotók miatt, ezek a kis darab fényes kártyák mélyebben vágnak, mint bármely kés. Egy belső érvágás. Elakarom égetni az összes fotót, de ha meg is tenném, még mindig megjelennél a fejemben. Lehetnél modell, talán az is leszel. Te voltál a tökéletes kép, és az abszolút önbizalmad ámulatba ejtett. Talán egyszer megtalállak, talán még mindig viseled a dzsekidet. Vagy talán el kéne engednem ezeket a képeket. Bár, ez azt jelentené velük együtt téged is. Minden amim maradt, az illata a parfümödnek, és a végtelen halom fényképek. Meggyőzöm magam, hogy megtartani az emlékeket egészséges, de ez csak sokasága a múltnak, és nincs helye a jövőre nézve. Rá kell jönnöm, hogy az egyetlen alkalom, hogy valaha is veled legyek az., amikor az ágyamban fekve zokogok, csak az egyik fotóddal a falamon. Mert ez vagy te. Csak egy fénykép a falamon