mindenki alszik a házban
csak én zokogok a párnámba
még mindig arra jövök haza,
hogy úgyis itthon leszel
és elmeséled az idegesítő vicceidet
újra meg újra
de te nem vagy többé
senki nem mesél
kérlek mesélj utoljára egyet
most nevetni fogok ígérem
a Halállal kézen fogva
sétáltál a végtelenbe
Mindig eltaszítottalak magamtól, most, hogy már soha többé nem bújhatnék az ölelésedbe, bármit megadnék, hogy utoljára magadhoz húzz.
nem tudok ránézni a telefonom képernyőjére, rutinból nyomok egy - egy alkalmazásra, mert fáj látni a háttérképemet, de még jobban fájna lecserélni azt. hiányzol.
mindenhol téged látlak.
meg kell tanulnom nem félni a pókoktól, mert most, hogy elmentél nem maradt más, aki lecsaphatná őket
A legkeserédesebb pillanat az, amikor rájössz mennyire fog hiányozni egy pillanat miközben átéled.