14 voltam amikor elkotelezodtem feled. 19-et tiprom, megis hianyod tep. A hiany? Mit mondjak? Mit szertnel hallani? A vegtelen odaim? Amik rolad szolnlak? Vagy a veresre harapott szam latnad szivesen? Latnad, de hiaba. 5 eve te letezel, elkotelezodtem, es EL kotni magam toled sosem ment. Hiaba a sok szo, ha mind kimondatlan marad. Hiaba a szertlek, ha erzelem mentes marad. Hiaba megyek, ha maradsz.
Ha veletlen egy golyo eltalalna, sebesitene.. Kincs! Ne nezz hatra, en mar nem tartom a hatam.
Pszichiaterhez menned nem szegyen! Tudod kinek kene szegyenkezni? Aki okot adott ahoz hogy ide kerulj..
Hallottam, ahogy mas kerdezett rolam.. valaszodban, ki tudja mennyi fajdalom volt. Igy szoltal: elbasztam, vagy elbasztuk.. bar lathattam volna az arcod, erezhettem volna szoros oled, irtam neked fajdalmamban, nekem mar minden m1.. de ha miden m1 akkor hagyjuk az egeszet.. kar, hogy ez nem ilyen egyszeru..
És nem fogom keresni már tovább a tekinteted
És nem fogom már nézni a zöld pöttyöt a nevednél
És nem fogok már rád annyit gondolni
És nem fogsz ennyire hiányozni már
És nem fogok már félni a buszraszállás előtt
És nem fogom ugyanazt érezni már, amit a szünet előtt
De tévedtem.
Ugyanazt érzem.
Néha két embernek el kell válnia ahhoz, hogy felismerjék, mekkora szükségük van egymásra.
A legkeserédesebb pillanat az, amikor rájössz mennyire fog hiányozni egy pillanat miközben átéled.
Azt mondtad, olyan vagy, mint a kábítószer. Csak azt nem tetted hozzá, hogy a legaddiktívabb fajtából.
Amikor rád nézek látom azt, ami soha nem lehet az enyém..
Hiányzott. Jobban, mint azt valaha is beismertem volna magamnak.
Azt mondta nem bántana, fizikailag nem, de lelkileg már holtra vert.
Néha csak épp annyira hiányzott, hogy teljesen tönkretett.
Még hajnali háromkor is, félálomban, képes volt érzelmek ezreit elindítani bennem.