- adj teret.
- te vagy a tér.
⁰²⁷Veled nincsen önkontroll.
amikor rád gondolok,
úgy érzem:
végre élek.
amikor a szemedbe nézek,
olyan, mintha kómában lennék.
gyönyörű, de élettelen pillanat.
- megcsókolhatlak?
- kérlek...
honnan tudod,
hogy mi az a
szerelem?
Nem mondok senkinek újat azzal a szóval, hogy "túlgondolás". Sokan hajlamosak vagyunk rá akármilyen ok nélkül. Néha pedig olyan dolgokat is túlgondolunk, amiken egyáltalán nem kéne pörögni, hisz biztos pontok az életükben. Többnyire. Vagyis ezt hisszük. Néha csak vagyok és azon tűnődöm mi lenne, ha te nem lennél az életem része. Olyankor minden elhomályosodik. Olyan, mintha egy másik dimenzióban lennék, ahol én, én vagyok. Csak épp nélküled... És ezen a helyen, ebben a dimenzióban... Nagyon, nagyon, de nagyon szomorú vagyok.
még emlékszem
a kezedre
a kezemben.
⁰²⁵Hallottam a szíved dübörgését. Nem szerettél.
⁰²⁴Ahogy az ujjaidat végighúztad a gerincemen.
csak nézlek és
nem tudom,
hogyan lehetsz
ilyen gyönyörű.
már róla sem úgy beszélsz.
már nem csillog a szemed.
szeretlek.
de amikor itt vagy, már nem kellesz.
nem látlak.
sötét van,
az elmémben.
ő miért érhet hozzád?
és én miért nem?
káosz és vér
ezek vagyunk.
mi ketten
vagyunk
a művészet.
Mindketten az ágyon feküdtünk, lábunkat a falnak támasztottuk, közöttünk pedig egy tál mazsola helyezkedett el.
- De amúgy - vettél el egy szem mazsolát - a szex és a szeretkezés nem ugyanaz - vitatkoztál tovább. - Tudjuk - hunytam be a szemem.
- Szerinted mi a különbség? - hirtelen hasra fordultál, majd kérdően a szemeimbe néztél.
- A szex érzelemmentes. Nincs érzelmi kapocs, vagy kötődés. Magyarul... Valljuk be: dugnak - ezen felnevettél, mely hallatán halvány mosoly szökött szám sarkába. - És mi van a szeretkezéssel? - jöttél közelebb. Felültem és én is közelebb merészkedtem hozzád. Kezemet az arcodra vezettem, te csak lehajtott fejjel ziháltál.
- Tudod... - halkan beszéltem. Tudtam, hogy ez a gyengéd. - A szeretkezés annyit tesz, hogy... - megcsókoltalak. - Megadom neked itt és most, amire vágysz. Csak mély érzésekkel.
Már a nyakadat hintettem be csókokkal, amikor hosszas zihálás után újra megszólaltál:
- Szeretlek.
⁰²²Legyél az örökkém.
te és én.
mi vagyunk
a képlet.
⁰¹⁴El akarok veszni a szemeidben, és megfulladni bennük, mint mások az óceánban.
⁰¹¹Ahogy a bőröd az enyémet súrolta.
férfiak kéznyomai
akaratod ellenére
a testeden.
Onnantól kezdve, hogy megfogalmazódik benned az a gondolat, hogy "érezni akarom őt", nincs visszaút.