Sajat - Blog Posts
~ Aurám, mikor tartom az ajtót a hölgyeknek és megköszönik mosolyogva: 📈🗿
Aurám, miután, egyből telibe térdelem véletlen az ajtót, és azt mondom: "whoops!": 📉⚰️🪦
~ Én csak szeretnék szabad lenni, hogy ne legyen már megmondva nekem, hogy én mit akarjak és mit kéne tenni, hogy mit, és hogyan kéne szeretni. Hogy ne kelljen nélkülözésben, félelemben élni, hogy saját sorsom felett kontrollal rendelkezzek. Csak szeretnék fejlődni, minőséginek, embernek lenni. Szeretnék lehetőségekkel rendelkezni és azokkal élni. Szeretném magam hasonlóan gondolkodó emberek közösségével körül venni. És végső soron, szeretném a létezésem valakivel megosztani.
@yuumei-art
/ Bízz a folyamatban! /
~ Do not show weakness, do not expose yourself. Not everyone can handle your soft side. Not everyone meant to see it. Most people would only use it against you. Harden your shell and do not wear the content of your mind and heart on your sleeve.
/ Look at what you've turned me into! /
Sokat gondolkodtam az utóbbi napokban, hogy újra belekezdjek-e az írásba, vagy sem. Hogy ismét időt és figyelmet szánjak arra, hogy kiírjam, ami fejemben, szívemben, lelkemben zajlik. Hogy ismét gondolatokat vessek "papírra", melyeknek talán megint pusztító tűz lesz a sorsa. Sokadjára találom itt magam sokadik néven, s talán egyeseknek még ismerős is lehetek.
Számomra ez a lázadás éve. Az évet egy balhéval kezdtem, hiszen bódult állapotban mégkevésbé tűrtem meg, ha a határaimat feszegették, hülyének vagy semmibe néztek. Azt mondják, az éved olyan lesz, mint a szilvesztered... - hát, igaznak bizonyult, hiszen ősszel is alakítottam... Lényegtelen, megoldódott, legalább helytálltam, habár nem helyes módon...
A világot eltekintve szintén azt mondanám, hogy a lázadás éve. Politikai nézetek, háborúk, forradalmak, ideák, világról alkotott elképzelések változásának sorai. Pl. Trump megválasztása és intézkedései/ötletei, Ukrajna-Oroszország fordulatok, ki-be szálló külhatalmak, új fegyverek; Izrael-HAMASZ, Irán; forradalom Szíriában, 3. VH-s készülődések EU szerte; magyar politika(xd)... lehetne sorolni hosszasan.
Na meg én... még a saját szervezetem is lázadozik ellenem, pedig nyakamon a szakdolgozat, betegség miatt övvizsgám ismét elmaradt, és azt sem tudom, hogy miből és hogyan fogom magányos kis fészkem megteremteni, nemhogy birodalmamat megszervezni... 🙄
Továbbra is terv a hasznos szokások beiktatása, haszontalanok kivezetése, ős nemezisem, a halogatás legyőzése. Na meg hát a magány... meh!!! Kegyetlen sok gondolat megy át rajtam minden nap, csepp kis foszlány a hajnali 1-es órán túlhaladva...
Funfact: Ma volt - 2024.12.21. - az év legrövidebb nappalja (Téli Napforduló). Innentől kezdve ismét hosszabbodik a napos idő! Kezdődik a Yule/Jul ünnepe is, bárkit is érintsen!
"Jellemezd egy szóban a ... ellenkező nemű játékost."
-Energetikus. Kívülről legalábbis biztosan. De szerintem csak ezzel takarod, hogy mennyire szarul vagy lelkileg, miközben belülről emészt a depresszió.
Ha tudnád mennyire igaz volt...
"-Mondj el mindent, kíváncsi vagyok. - hallgat, de nem ért meg."
Vagy
"Mondj el mindent, kíváncsi vagyok. - megért és talán segíthet."
Nem mindegy...
Mennyivel könnyebb lenne kertelés nélkül beszélgetni egymással. Nem ködösíteni, ha mondani vagy tenni akarsz valamit. Nem hablatyolni össze-vissza mikor vallani kell. Csak kimondani a dolgokat úgy ahogy vannak. "Szeretlek", "Tetszel", "Jól áll neked ez a ruha", "Ez nem a te színed", ... , "Megcsaltalak", "Már nem érzem ugyanazt és nem hiszem hogy ez változna" stb.
Mennyivel sokkal egyszerűbb és könnyebb lenne az élet, ha őszinték lennénk és nem fecsérelnénk a kelleténél tovább egymás idejét...
*your network is unstable*
-KURVA ANYÁD AZ UNSTABLE... Meg az idegrendszerem is...
Meglépni azt, hogy megpróbáljam elengedni a legnehezebb dolog. Újra és újra eszembe jut amit közösen éltünk át. Minden kis szar rá emlékeztet. Nem tudom, hogy ő hogy van ezzel. De nekem hiányzik. Gondolom nála ez nem így van. Bár nem tudhatom. Mint ahogy ő se tudja, hogy még mindig miatta sírok. Igazából csak azt bánom, hogy neki sosem voltam olyan fontos, mint ő nekem. És hogy nem értek semmit az ígéretei...
Ismerős?
Fekszel az ágyadban, és csak gondolkozol. Az életeden, a jövődön, mindenen jár az eszed, de nem jut eszedbe semmi, ami változtatna a jelenlegi helyzeteden. A könnyeid megállás nélkül folynak, bár egy hang sem jön ki a torkodon, nehogy felébressz bárkit is. Azt hiszem, minden gond közül ez a legnehezebb: a csend. Leül a sarokba, és mintha csak természetes lenne, bámul rád. Néha-néha hozzá szól a magány, de egy rovar zizegésével meghal a szó, majd újra semmi. Minden rezdülés után növekszik. Először csak a szobád sarkát lepi el, majd a falakat, kitakarja az ablakot, és megpihen melletted. Végigsimít a hajadon, majd a könnytől nedves arcodon, szárazzá törölve azt. Megnyugtat, de egyben felzaklat. A szobában egyedül a gondolataid üvöltenek, de a hely mégis hangtalanul kong. A sötétséget néha átszeli egy autó lámpájának fénye, de amilyen gyorsan jön, olyan hamar el is megy. És újra egyedül maradsz.
Te, a csend és a magány.
Mondd, most már ismerős?
Fájó dolog, mikor alakul az életed, majd történik egy rossz dolog. Nagyjából összeszeded magad, majd bumm. Megint minden romokban. És ez így ismétlődik újra és újra, csak egyre gyakrabban.
Majd már csak azt veszed észre, hogy összegubózva ülsz az ágyadon, alig kapsz levegőt a sírástól, egy falat nem ment le a torkodon napok óta, alig bírsz koncentrálni, álmodban mindig visszatér, hogy hogyan is dőlt össze körülötted a világ, és már stresszelsz is, nem is keveset, mégsem tudsz semmit se tenni. Mert hiába a te életed, nincs annyi hatalmad, hogy bármit is helyrehozz. Mert nem tudsz mások helyett dönteni, mások helyett cselekedni, így csak vársz. Hogy mire? Ki tudja. Talán arra, hogy jobb legyen. Talán arra, hogy vége legyen. Talán pedig arra, hogy eljuss arra a pontra, ahol már nem érdekel semmi, csak az életed tudd tovább folytatni.
Az a baj az élettel, hogy találsz egy embert, aki mindenben megért, boldoggá tesz, meghallgat, felvidít és nem ítél el akkor sem, ha életed legnagyobb baklövését készülöd elkövetni. Hagyja, hogy megszeresd ezt az embert és megvárja, hogy csak nehezen tudj nélküle létezni. Aztán minden figyelmeztetés nélkül elveszi és mondjuk ki. Élvezi, hogy szenvedsz. És nem hagyja, hogy begyógyuljon az űr benned, amit az elvesztése hagyott ott, mert percről-percre beugrik valami, ami miatt eszedbe jut. És egy idő után már sírni sem tudsz, csak nézel magad elé üres tekintettel. Rohadt szar érzés, az élet pedig egy rohadt nagy szemét.
24
Ennyire még tényleg nem voltam összetörve. Mintha kitépték volna a lelkem és minden más belső szervem, majd miután jól megsózták és összekeverték, ragasztópisztollyal visszarögzítették volna a mellkasomba. Rossz sorrendben.
De legalább érzem, hogy élek..
Tehát hogy,
-Bevetted a ginkgo biloba tabit?
-Nem..
-Miért nem?
-Elfelejtettem..