/ Mi is a valóság? /
* a képnek semmi relevanciája nincs a szöveghez
~ Én legbelül, miközben majd szét esem, de stílusosan próbálom egyedül tartani magam és kihozni mindebből valamit, mielőtt túl késő lenne😂 (🥶🥹)
Sok ember úgy van, hogy szeretnének megértve lenni, szeretnék a szeretetet, a szerelmet, a törődést... KAPNI!
De ha már arról van szó, hogy kölcsönösség, akkor az már túl sok. Önzőség és érdek, empátia hiánya, a túl nagy választék, ki tudja még mi lehet az oka...
Nem tudom, talán nem vagyok való az emberek birodalmába. Még ha jól és tartalmasan is indultak a barátságok, párkapcsolatok, ismerkedések, egy idő után megszakadtak. Vagy az érdeklődés halt el, vagy még rosszabb, ghostolva lettem. Másik opció az egyoldalúság, az érzelmi szemetes, sírópárna, zseb-pszichológus szerep. S habár a ghostolás is váratlan olyan esetben, ha fontos személyekről van szó, az árulás, hátbaszúrás, és a megcsalás is kurvára kellemetlen tud lenni.
/ "Talán egyszerre vagyok túl sok és túl kevés" /
a posztot a magányos emberek, a szellemek, a szelektíven válaszoló emberek és a kellemetlen emlékek ihlették
U.i: nem mellesleg a kommunikációs képességek is sorvadnak, mint a nyári napon, kocsiban felejtett banán* 😭
*a kép illusztráció - nem ússzátok meg kép nelkül
~ Elegem van a hipokrata emberekből.
Azokból, akik A-t mondanak, de igazából B-re gondolnak, s közben mégis C-t cselekszenek.
Azokból, akik bort isznak, s vizet prédikálnak.
Azokból, akik üresen ígérgetnek, hitegetnek.
Azokból, akiknek szavait semmifélé cselevés nem fedezi.
Azokból, akik az észt osztják, hogy kinek, hol, mikor, mit, hogyan kéne tenni, de elfelejtik magukat is a számításba venni.
Néhányan csak elfelejtenek tükörbe nézni, viszont néhányan szándékosan kerülik azt. Mert kellemetlen érzés, mert fáj az igazság, ahogyan az is, ha netán nem úgy van, ahogy azt ők szeretnék.
Legalább lenne őszinte az ilyen ember, vállalná mindezt, és ne hazudtolná meg még önmagát is...
Ha nekem ég a pofám és szégyellem magam ilyen esetekben, Te miért nem?🤔
/ "Nekem nincs időm erre." - sajnos, gyakran nem trivialitások, hanem igenis fontos dolgok terén
/ "Nem akarok gondolkodni." - meh...
/ "Kihagyom az ilyet." / "Én kerülöm az ilyet témákat, mert..."
/ "Nem érdekel, nem az én dolgom, engem úgy sem érint..." - bárcsak ilyen egyszerű lenne, de majd fog, hidd el! :')
/ "Úgy is hiába, felesleges..." - I feel you bro, but... végülis ja, úgy is felrobban a Nap 4-5 milliárd év múlva, kit érdekel mi lesz holnap
Gyakori az ilyen, egyrészt, amikor kellemetlen vagy félelmetes szembesülni bizonyos dolgokkal, főleg abból adódóan, mert azok fontosak, mégis tehetetlennek ÉRZIK magukat az illetők.
Másrészt, van, hogy pusztán kényelmesebb, nem gondolkodni, nem cselekedni, kerülni a dolgokat, kihúzni a felelősség alól az embernek magát.
Természetesen fontos a kontextus is. DE! Ne csodalkozzon senki sem, ha az ilyen hozzáállás általánosításával, mindennapok részévé tételével elsősorban saját magával, de akár még másokkal is kibaszik.
/ Mostmár bekussolok, ígérem! /
~ Ennyi ghostolás után már egy ördögűzőre van szükségem... 🙏🚫👻
/ kiábrándító... /
~ A világ lassan égni kezd és hamarosan lángba borul. Ez a vihar előtti "csend" - sőt, már hallani a halk robajt a távolban...
Lehet mutogatni minden irányba, hogy itt ez a szar, ott amúgy tökre elbaszott ez meg az meg minden is, de felesleges. Elárulom én neked... Elárulom, mégpedig azt, hogy mindenhol egyre szarabb.
Mégis mire számítottál? Hogy a korrupció, az országokon belül zajló polgári kettéhasadás és a határokon túl kibontakozó háborúk (legyen az gazdasági, fizikai vagy kibertéri vagy akármilyen...) majd gazdasági jólétet hoznak?
Nem mutogatni, panaszkodni és kifogásokat kell keresni, hanem cselekedni kell, mégha észrevétlenül is.
/ Mindenhol egyre szarabb, és a fotel is egyre kényelmetlenebb /
/ Bármiféle fanatizmus kiábrándító - A gondolkodás szexi! /
A posztot ihlette a kommentháborúzó sekélyes emberek keresztes hadjáratai, fanatizmusa és dogmatizmusa
~ Sok embernek semmi szövegértési képessége, és sajnos aligha rendelkeznek kritikai gondolkodással. Alig van önálló gondolatuk és nem képesek értelmezni a dolgoknak a kontextussal együtt való elemzésére, sem azoknak a tér-idő intervallumban való elhelyezésére.
Következtetés: Egyeseket még csak félrevezetni, manipulálni sem kell ahhoz, hogy valamit félre vagy egyáltalán ne is értsenek.*
*a mai posztot ihlette: PISA és egyéb kompetencia felmérések Magyarországon, Facebook kommentharcosok leszámolásai egymással clickbait címes hírposztok alatt, továbbá empirikus kutatások, és létezésem tapasztalatai
@yuumei-art
/ Bízz a folyamatban! /
~ Eleinte több energiát teszek a dolgokba. Kezdeményezek, ismerkedem, felkererem az illetőt, érdeklődöm, próbálkozom. DE! Ha nem kapok viszonzást, jelet arról, hogy érdekelném a másikat, nincs semmi beletett energia, erőfeszítés, akkor szépen lassan visszaveszek mindebből, majd végleg eltűnök.
Nem, nem azért tűnök el, és nem keresem a másikat többé, mert nem érdekel az illető vagy netán szemét alak lennék. Ha nincs kölcsönösség, akkor ez idő, figyelem és energia veszteség, amit másokra, vagy magamra fordíthatnék.
Örültem!🫡
/ Tiszteljük egymás idejét! /
~ Világok között járok. Jártam lent is, és habár messze van a csúcs, jártam már fentebb is. Jártam az értelmesek között is, és azok között is, akiket csupán az ösztön hajt, a túlélés. Éltem szegénységben, elhagyatottság érzésében, és ha csak kicsit is, jártam szeretetben és szerelemben is. Gazdag még nem voltam, talán soha nem is leszek, de panaszra nincs okom. Világok között járok, de otthonra sosem találok. Mindenhol idegen maradok...
/ Várnak még világok! /
~ Ahogy növök fel, egyre inkább döbbenek rá, hogy a felnőttek túlnyomó része sem igazán érett felnőtt. A felelősség vállalásától a mindennapi élet menedzseléséig, szopás amit csinálnak. Ez nem biológiai kor függvénye. Egy úriember azt mondta, némely felnőtt megreked a 12 évesek szintjén - nos, én úgy gondolom némely érett 12 éves még sértésnek is vehetné ezt az összehasonlítást...
/ - "...Azért telefonálok, mert ide lettem beosztva, és érdeklődnék, hogy..."
- "Hát én azzal meg mit kezdjek?"
Ó, bazdmeg, hát te vagy a főnök... 😭 /
~ Változó világ 🧭
🇭🇺🇪🇺🇺🇦🇺🇲🇷🇺
Nem tudom feltűnt-e másnak is, hogy a világ kissé drasztikus fordulatott vett/vesz éppen. Kicsit többről szól ez annál, hogy holnaptól ismét drágább-e a kenyér vagy a benzin. A világ polarizálódik ismét, tüntetések, forradalmak, háborúk zajlanak éppen...
A globális politikai színtéren lassan az egyenjogúságot és a "szabadságot" újra felváltja a "nagyobb kutya baszik" elv. Amerika, Oroszország, Kína, egy töredezett Európa, egy kis lázangó "lófasz" Magyarországgal, aki házasság helyett inkább kurválkodik, lázadozik, mint egy rosszul nevelt kis csitri, a szabadság, szuverenitás nevében - cserébe minden irányból megy a szopás...
Tudom csúnyán hangzik, pedig szeretem ezt a helyet. Mondjuk nem a vezetőség miatt, akik ebbe az irányba kormányoznak. Megy a korrupció, a dezinformáció, a szinte már nevetségből pofátlanságba átcsapó hazug kijelentések, terelések. Mindez csak azért, hogy jó zsebbe kerüljenek a dolgok...
Kicsit tekintsetek túl mindezen, és nézzetek körül a szomszédban, a világban. Sőt, ne csak nézzetek, lássatok is, halljátok is a dolgokat, értelmezzétek is azokat. Tekintsetek csak "Az Ukrajna nevű terület"-re, és gondolkozzatok el azon, hogy a szabadságnak vajon mekkora is az ára. Elvégre jogok mellé kötelezettségek is járnak, továbbá, ahogy a mondás tartja:
"Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek."
/ Jelige: kritikus gondolkodás, orientáció /
~ 10 Év
Ennyi időm van arra, hogy utólérjem magam, azaz kompenzáljam a lemaradásaimat, majd felülmúljam magam. 10 évem van arra, hogy valamire való emberré váljak, hogy éljek a potenciálommal, kimaxoljam azt. 10 évem van arra, hogy eléggé váljak, majd annál is többé. Ennyi időm van arra, hogy a kis képzeletbeli birodalmam megalapozzam, mielőtt túl késő lenne, és fejemre omlana mindennek a gondolata. Legjobb az egészben, hogy csak az életem, a jövőm múlik rajta, hiszen élni szeretnék, nem pedig nyomorultként, éppen csak túlélni... Nem hibázhatok, az élen kell járjak és maximálisan kell teljesítsek!
/ A hegy sarkába szorítva; a káosz peremén járva /
~ Az elsődleges vonzalom és a kompatibilitás közötti kapcsolat nem mindig áll átfedésben. Azt nem választhatjuk meg, hogy ki az, akihez egyből vonzódunk, és az is megtörténhet, hogy a vonzalom később alakul ki, de az is, hogy a már meglévő megszűnik. Ne ez legyen az egyetlen mércéd, főleg, ha eleve kapcsolatban élsz...
És igen, tudom, ha mindenki úgy állna hozzá, hogy "ha akarna, keresne", akkor senki sem keresné a másikat, elvégre mindenki a másikra várna.
Viszont az sem okés, hogy csak én keresek fel embereket, én teszem bele az erőfeszítést a kommunikációba, hogy aztán egy szavas válaszokat, vagy egyoldalú beszélgetéseket kapjak, ahol csak hallgatom a másikat kölcsönösség nélkül.
Van pár személy, aki időről időre felkeres, úgy, hogy kétoldalú a kommunikació, rájuk szánok időt, de mostantól hanyagolom az egyéb fajta kommunikációt, és magamra fordítom azt a megspórolt időt! ^^
/ jelige: egyoldalúság, ghosting, érdektelenség, erőltetettség, hitegetés, megjátszás, felesleges, beszédképtelenség, kommunikációs készségek hiánya, elbaszott értékrendek stb... 🙉 /
Kezd eléggé zavaróvá válni, hogy az Instagram algoritmus előszeretettel promotálja az OnlyFans lakó nőket, ráadásul teljesen irreleváns tartalmak alatt is hirdetgetik magukat Instagrammon és Threadsen egyaránt (a többiről nem tudok nyilatkozni, nem használom őket).
Elég szomorú világ ez sok minden miatt, és az sem segít, hogy 18. életévük első napjánának első gondolata az, hogy OnlyFans accountot kreáljanak ezek az illetők...
Az is szomorú, hogy erre ekkora igény/kereslet van a másik nemnél... Legzavaróbb az egészben, hogy nem követek ilyen tartalmakat, mégis előbukkannak, hiába "etetem" mással az algoritmusomat...
/ "Szexi Algoritmus" /
Azt mondták, hogy én úgyis mindig boldog vagyok, honnan tudnám, mi az a fájdalom?
Vajon tényleg nem veszik észre, hogy magányos perceimben csak meredek magam elé és próbálok nem sírni?
Vajon sejtik, hogy minden éjjel sírva alszom el a párnámba folytva a hangokat?
Hello, én vagyok a lány, aki mindig boldog, s nem ismeri mi az a fájdalom.