Egy sötét kórházi éjszakán,
Ami talán örökre veled marad,
Mint a heg a jobb karodon,
Meg a zavar a fejedben,
Hogy akkor este eldöntötted,
Sosem fogsz beszélni róla.
A sötétben állva józanodok
Túl későn vettem észre a vihart
A taxira várok és fulladozok
Ez menthetetlen- súgja az utcai zaj
tudom, meséltem már többször,
de újra leírom, mennyire hihetetlen
hatása és ereje van a szavaknak,
de még hihetetlenebb, hogy csak
a negatív szavak törnek olyan
erősen utat, a pozítívak eltűnnek
valahol a sötétségben