magány
nem tudom pontosan ki az a magány, de hallottam már róla. fekete alak, csuklyás fickó, de a kapucni alatt mindig mosolyogva vár rád. tudja, hogy nem örülsz neki, de együtt tudsz élni a gondolattal, hogy ő igenis létezik. nem egy ember a sok közül, akit nem kedvelsz sőt, gyűlölsz. nem fogod tudni megsiratni, provokálni, kiakasztani. ő a magány. így emlegetik és így ismerjük már több milliárd éve. több milliárd éve, téged pedig mégis most talál meg... szemét dög. de mosolyog, fogadd tárt karokkal, majd ha megvendégelted és adtál neki a lelkedből pár szakasztott darabot, kísérd el az ajtóig és csukd rá a kisujjára. ő a magány, kibírja.
- Bazdmeg, engem nem lehet szeretni, vagy mi az Isten?? - teljesen kiakadtál, mert Ő nem szeret viszont. Én tudtam... Tudtam, hogy ki fog használni téged.
- De. Lehet... - nem tudtam, mit kéne mondanom.
- Kösz, ezt jól megerősítetted - förmedtél rám, én pedig egy szót sem szóltam. Könnyekkel a szememben ültem, amikor pár perc elteltével higgadtan megszólaltál - Honnan tudod?
- Onnan, hogy én szeretlek. Mindennél jobban... - nagyot nyeltél, lehet meglepett, pedig tudtad. Nagyon jól tudtad, hogy szeretlek. Féltem, hogy nem kapok választ. Volt is féltenivalóm, hisz az nem igen jött. Javában kitört belőlem a sírás, amikor éreztem magam mellett besüppedni az ágyat. Két karoddal szorosan átöleltél.
- Miért sírsz édes? - kérdezted a hátamat simogatva.
- Te mondod, hogy szerethetetlen vagy. Fogalmad sincs arról, mennyire szeretlek, és mennyire komolyan is gondolom ezt a szót. Ő nem szeret, nem is érdemel meg téged, ne fuss utána. Én szeretlek. Csak ne esne ennyire nehezedre kimondani, hogy viszonzod... - néma csendben ültünk, te még mindig öleltél, de megtörted a csendet. - Szeretlek.
tudom, meséltem már többször,
de újra leírom, mennyire hihetetlen
hatása és ereje van a szavaknak,
de még hihetetlenebb, hogy csak
a negatív szavak törnek olyan
erősen utat, a pozítívak eltűnnek
valahol a sötétségben
Frank Herbert szavaival élve: „Igazi befejezés nincsen. Csak valahol abbahagyod a történetet.“