a barátokban való csalódás azt eredményezi,
hogy egy idő után helyettük maguknban csalódunk,
mert az egyszerűbb és fájdalommentesebb
azt hiszem a holnapi nap sorsfordító lesz
a barátaim és köztem
bár holnap este ezt le fogom tagadni, mert
túlságosan fájna a tudat, hogy
megint elfelejtett mindenki
és a magány gondolta a legijesztőbb rémálmom
szóval inkább elviselem azt, hogy mindig
hanyagolnak, de ha szükség van rám
elvárják, másodperceken belül válaszoljak
Barátságtalan
Olyan furcsa most minden.
Nem vagyok már diák.
Az érettségivel mintha
Megállt volna a világ.
Itt a nyár, a nagy meleg.
Éljen, végre szabadság!
Mint a madár, repülnék,
De nem nyitom ki a kalitkát.
A kertünk illata csalogat,
Emberek száza is elfér itt.
Kivel tölthetném be ezt az
Űrt, mely vár engem odakint?
Kikiáltom a nevét az
Összes barátomnak;
Hűlt helyük a táplálék
A hatalmas bánatomnak.
Esténként az emlékük
Cseppfolyósként előjön.
Hiányuk, mint éles kés
Készen áll, hogy megöljön.
A szívem kissé megrepedt,
De miattuk el nem tört.
A nap nélkülük épp úgy
Lement, ahogy reggel feljött.
2024.06.29.
Mikor itt vagy tőlem 10 centire, a torkomban dobog a szívem.
Vajon az ember a másik egyes tulajdonságaiba szeret bele lépésről lépésre, vagy az egész lényébe egyszerre?
És ha most nem lehetsz velem, én itt várok rád türelmesen. Amíg eljössz, eljössz egy éjszakán. Egy nap talán. Egy nap talán.
Semmi sem törik össze úgy, mint egy szív.
A legkeserédesebb pillanat az, amikor rájössz mennyire fog hiányozni egy pillanat miközben átéled.
Ugye ismered azt az érzést, amikor csak ülsz és a telefonodra meredsz, azon morfondírozva, hogy visszaírj e valakinek? Én ismertem. Most is így éreztem. De tudtam, hogy ha visszaírok, ha nem… mindkettőnk szívét darabokra töröm majd.