Barátság - Blog Posts
Jó tanács:
Mindig úgy készülj, hogy sosem nyújthatsz állandóan 100%-ot. Ha netán sikerült, nyertél egy kis extra időt a következő kihívásra.
Mindig úgy készülj, hogy lehet rosszabb. Még ha valami el is baszódik és megkönnyebbülsz, hogy ennél roszabb már nem lehet, valami mégjobban elbaszódhat.
/ System error: Brain not braining - body not bodying /
Zavarnálak szeretni! Vagyis... Őőőő... Szeretnélek zavarni... vagy mi az már... Nem szeretnélek zavarni, de... Hagyjuk, hagyjuk...
~ Én legbelül, miközben majd szét esem, de stílusosan próbálom egyedül tartani magam és kihozni mindebből valamit, mielőtt túl késő lenne😂 (🥶🥹)
~ Egyre több ember magányos, és úgy néz ki ez már egy vitathatatlan tény.
Sok ember úgy van, hogy szeretnének megértve lenni, szeretnék a szeretetet, a szerelmet, a törődést... KAPNI!
De ha már arról van szó, hogy kölcsönösség, akkor az már túl sok. Önzőség és érdek, empátia hiánya, a túl nagy választék, ki tudja még mi lehet az oka...
Nem tudom, talán nem vagyok való az emberek birodalmába. Még ha jól és tartalmasan is indultak a barátságok, párkapcsolatok, ismerkedések, egy idő után megszakadtak. Vagy az érdeklődés halt el, vagy még rosszabb, ghostolva lettem. Másik opció az egyoldalúság, az érzelmi szemetes, sírópárna, zseb-pszichológus szerep. S habár a ghostolás is váratlan olyan esetben, ha fontos személyekről van szó, az árulás, hátbaszúrás, és a megcsalás is kurvára kellemetlen tud lenni.
/ "Talán egyszerre vagyok túl sok és túl kevés" /
a posztot a magányos emberek, a szellemek, a szelektíven válaszoló emberek és a kellemetlen emlékek ihlették
U.i: nem mellesleg a kommunikációs képességek is sorvadnak, mint a nyári napon, kocsiban felejtett banán* 😭
*a kép illusztráció - nem ússzátok meg kép nelkül
~ Mondd csak...
Szép az elmém, a lelkem?
Azt hiszem, ezeken kívül semmi másom nincsen...
~ Egyrészt hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt időm. Másrészt az is igaz, hogy nincs olyan hónap az életemben, hogy ne történne valami faszság, ne jönne közbe valami. Fogy a türelmem és egyre jobban bosszant minden és mindenki. Egyre több dolog billent ki az egyensúlyomból, egyre több dolog állja az utamat. Nincs kedvem ehhez. Küzdöttem egyedül eleget, hogy kimásszak a gödörből, hadd pihenjek már...
/ . . . /
~ Ha megosztom veled a könyvtáram, mémekkel és funfactekkel, stréber, filozófikus, tudományos, vagy olykor elborult szarokkal spamellek, akkor érezd magad kibaszottul megtisztelve! Ez azt jelenti, hogy fontos vagy számomra!😒
/ Akkor mondom másképpen, konyhanyelven:
Kibaszott rétegek, mint a hagyma, tudod?! /
Minek beszélek ennyit önmagamban??😅😭
~ Ennyi ghostolás után már egy ördögűzőre van szükségem... 🙏🚫👻
/ kiábrándító... /
~ If loneliness is a killer, I am hell of a survivor!
~ Az egyik legjobb barátom és barátnője már a hivatalos, nyomtatott meghívójukat is átadták az esküvőjükre, aminek nagyon örülök és alig várom! 😇
Viszont 25 év után még mindig nincs olyan társas esemény az életemben, ahova egy partnerrel mehetnék, és ez kicsit kellemetlen, és nem is azért mert szólózom, hanem a magány miatt.
*egyáltalán jó-e még rám az öltönyöm?!
~ Én csak szeretnék szabad lenni, hogy ne legyen már megmondva nekem, hogy én mit akarjak és mit kéne tenni, hogy mit, és hogyan kéne szeretni. Hogy ne kelljen nélkülözésben, félelemben élni, hogy saját sorsom felett kontrollal rendelkezzek. Csak szeretnék fejlődni, minőséginek, embernek lenni. Szeretnék lehetőségekkel rendelkezni és azokkal élni. Szeretném magam hasonlóan gondolkodó emberek közösségével körül venni. És végső soron, szeretném a létezésem valakivel megosztani.
@yuumei-art
/ Bízz a folyamatban! /
~ Do not show weakness, do not expose yourself. Not everyone can handle your soft side. Not everyone meant to see it. Most people would only use it against you. Harden your shell and do not wear the content of your mind and heart on your sleeve.
/ Look at what you've turned me into! /
~ Nem tudom leszek-e valaha egész, elég, s egy darabban...
/ Néha fájnak a törések énem porcelánján, és olyan, mintha a szilánkok olykor-olykor belém hasítanának... /
én sem értem, de fáj valami itt bent...
~ Eleinte több energiát teszek a dolgokba. Kezdeményezek, ismerkedem, felkererem az illetőt, érdeklődöm, próbálkozom. DE! Ha nem kapok viszonzást, jelet arról, hogy érdekelném a másikat, nincs semmi beletett energia, erőfeszítés, akkor szépen lassan visszaveszek mindebből, majd végleg eltűnök.
Nem, nem azért tűnök el, és nem keresem a másikat többé, mert nem érdekel az illető vagy netán szemét alak lennék. Ha nincs kölcsönösség, akkor ez idő, figyelem és energia veszteség, amit másokra, vagy magamra fordíthatnék.
Örültem!🫡
/ Tiszteljük egymás idejét! /
~ Világok között járok. Jártam lent is, és habár messze van a csúcs, jártam már fentebb is. Jártam az értelmesek között is, és azok között is, akiket csupán az ösztön hajt, a túlélés. Éltem szegénységben, elhagyatottság érzésében, és ha csak kicsit is, jártam szeretetben és szerelemben is. Gazdag még nem voltam, talán soha nem is leszek, de panaszra nincs okom. Világok között járok, de otthonra sosem találok. Mindenhol idegen maradok...
/ Várnak még világok! /
~ Veszítem az érdeklődést az emberek, a hobbiaim és úgy igazából majdnem minden iránt. Ráuntam. Sőt, eme érzés mellé egy kis morcosság és igazságtalanság érzet is társul. Megpróbálok egy kis valóélet-beli szintlépést tartani.
/ Level-Up /
~ Úgy érzem, jelenleg nem igazán van kedvem a dolgokat részletezni, magyarázkodni. Az esetek túlnyomó részében úgy se lenne semmi értelme. Belefáradtam, unom már. Inkább csak járom a magam útját és csendben cselekszem.
/ Szia. Semmi. Nem tudom. És veled? /
~ Te belemennél, ha csak rövid ideig tart?
Ha azt nézzük semmi sem tart örökké, és hülyeség lenne arra várni, hogy "majd ha eljön a megfelelő idő" hiszen gyakran vált az ember életstílust is. 8 év ált. suli, 4 év középsuli, 3-6 év egyetem, vagy egyből meló, élőléptetés, áthelyezés, teljes meló váltás, tovább/átképzés, költözés, személyiség és életcélok változása, akármi. Na és most nézzük ezt két emberrel egyszerre...
Egyrészről hülyeség a "majd ha minden patika lesz, akkor megtalálom az életem végéig tartó szerelmet" nézőpont, másrészről az is hülyeség, ha az ember ösztönei által hajtva fűvel fával menetel, miközben az élete egy "shit tornado".
Ki/mi szabja meg mi a helyes? Mennyiség, minőség, időtartam miegyebek? Mindent bele, vagy csak lábujjhegynyit? Mi van ha csak 4 hónap, vagy 4 év, vagy akár 4 évtized? Mi van ha csak átmeneti, de jó volt amíg tartott és jól is váltok el? Netán 4 évtized és 3 gyerek után jobb szarul elválni?
Végén már a fejem is belefájdul a túlgondolásba és arra jutok a racionalizálással, hogy jobb egyedül... de mégis, mintha valami hiányozna itt bent. 💟
/ confusion level 100% /
~ Vajon érdekelte őket valaha, hogy velem mizu van, vagy csak az kellett nekik, hogy valaki meghallgassa és szórakoztassa, esetleg szeresse is őket?
/ felesleges agy-huzalok /
Tépd el...
~ Tegnap láttam egy párt kézen fogva, egy pizzásdobozt tartva, futni a szakadó hóban/havas esőben. Aranyosak voltak!🥺
~ Már én se tudom miért, de az érzés lappangva még bennem él, és az élénk emlékképek olykor felbukkannak egy kis kínzó gyötrelemért.
/ ne menj
a romok közé... /
~ Nem erőltetek én már semmit. Aki akar, tudja hol talál...
És igen, tudom, ha mindenki úgy állna hozzá, hogy "ha akarna, keresne", akkor senki sem keresné a másikat, elvégre mindenki a másikra várna.
Viszont az sem okés, hogy csak én keresek fel embereket, én teszem bele az erőfeszítést a kommunikációba, hogy aztán egy szavas válaszokat, vagy egyoldalú beszélgetéseket kapjak, ahol csak hallgatom a másikat kölcsönösség nélkül.
Van pár személy, aki időről időre felkeres, úgy, hogy kétoldalú a kommunikació, rájuk szánok időt, de mostantól hanyagolom az egyéb fajta kommunikációt, és magamra fordítom azt a megspórolt időt! ^^
/ jelige: egyoldalúság, ghosting, érdektelenség, erőltetettség, hitegetés, megjátszás, felesleges, beszédképtelenség, kommunikációs készségek hiánya, elbaszott értékrendek stb... 🙉 /
Átmeneti Ember. Azt hiszem ez vagyok Én mások számára. Egy beszélgetőtárs egy átmeneti időszakra. Tanácsadás, meghallgatás, zsebterapeuta, sírásra ölpárna, érzelmi szemetes láda, materiálisan és immateriálisan segítő Sziddhárta . A törődő beszélgető partner, aki ott van ha kell, még akkor is, ha már nem kell úgy igazán...
Egyoldalú vakáció, így a kölcsönösség felesleges. Éles kanyar, visszavonulás, nem kell igazán többé ez a "lelkitárs". Unalmassá vált, és már nem igazán van amúgy se mit meghallgatni, nem kell többé segítséget kérni, kapni. Lehetséges opció a ghostoló vagy a visszatérő unatkozó, esetleg kolduló.
/ S naívnak lévén; ott vagyok ha kell... /
Nem tudom mit tennék, ha netán valakinek igazán megtetszenék, bejönnék (bár ettől aligha kell féljek). Legyen kölcsönös az érzet vagy sem, attól tartok, hogy csak fájdalmat és csalódást okoznék. Őszintén szólva, nem tudom mit csinálnék. Vágyom a kötelékre, a szerelemre, barátságra, elfogadásra, megértésre és egyebekre tényleg, de már nem látom realitását ennek az egésznek...
/ vajon hagytam-e bármi hasznosat hátra a sebeken kívül... /
Hiába akarsz segíteni valakin, ha az:
- nem akarja, hogy segítsenek rajta,
- nem akarja, hogy TE segíts rajta,
- vagy azt se tudja/nem gondolja úgy, hogy segítségre szorulna...
bármennyire is szeretnéd, bármennyire is vezérel a jó szándék...
/ S van az az eset is, amikor sehogy sem lehet segíteni... /