Harag - Blog Posts
~ Néhány észrevétlen, az emberiségre és az egyénre káros dolog:
/ "Nekem nincs időm erre." - sajnos, gyakran nem trivialitások, hanem igenis fontos dolgok terén
/ "Nem akarok gondolkodni." - meh...
/ "Kihagyom az ilyet." / "Én kerülöm az ilyet témákat, mert..."
/ "Nem érdekel, nem az én dolgom, engem úgy sem érint..." - bárcsak ilyen egyszerű lenne, de majd fog, hidd el! :')
/ "Úgy is hiába, felesleges..." - I feel you bro, but... végülis ja, úgy is felrobban a Nap 4-5 milliárd év múlva, kit érdekel mi lesz holnap
Gyakori az ilyen, egyrészt, amikor kellemetlen vagy félelmetes szembesülni bizonyos dolgokkal, főleg abból adódóan, mert azok fontosak, mégis tehetetlennek ÉRZIK magukat az illetők.
Másrészt, van, hogy pusztán kényelmesebb, nem gondolkodni, nem cselekedni, kerülni a dolgokat, kihúzni a felelősség alól az embernek magát.
Természetesen fontos a kontextus is. DE! Ne csodalkozzon senki sem, ha az ilyen hozzáállás általánosításával, mindennapok részévé tételével elsősorban saját magával, de akár még másokkal is kibaszik.
/ Mostmár bekussolok, ígérem! /
~ Nem tudom leszek-e valaha egész, elég, s egy darabban...
/ Néha fájnak a törések énem porcelánján, és olyan, mintha a szilánkok olykor-olykor belém hasítanának... /
én sem értem, de fáj valami itt bent...
~ Veszítem az érdeklődést az emberek, a hobbiaim és úgy igazából majdnem minden iránt. Ráuntam. Sőt, eme érzés mellé egy kis morcosság és igazságtalanság érzet is társul. Megpróbálok egy kis valóélet-beli szintlépést tartani.
/ Level-Up /
Hiába akarsz segíteni valakin, ha az:
- nem akarja, hogy segítsenek rajta,
- nem akarja, hogy TE segíts rajta,
- vagy azt se tudja/nem gondolja úgy, hogy segítségre szorulna...
bármennyire is szeretnéd, bármennyire is vezérel a jó szándék...
/ S van az az eset is, amikor sehogy sem lehet segíteni... /
a legviccesebb az egészben, hogy soha nem azt kérdezik az emberek “hogy vagy?”
nem
az embereket nem érdekli, hogy érzed magad, mindenki azt kérdezi “mi történt?” mintha bármennyi közük is lenne életünk tragédiájához
amikor pedig nem tudod elmondani, mert nincs erőd hozzá, megsértődnek
miért hiszi azt mindenki, hogy joga van feltenni egy ilyen fájdalmas kérdést?
miért érzik azt, hogy ha valakinek meghalt egy családtagja, akkor rendben van oda menni és bármilyen együttérzés helyett egy “mi történt?” kérdést odavetni?