És nem fogom keresni már tovább a tekinteted
És nem fogom már nézni a zöld pöttyöt a nevednél
És nem fogok már rád annyit gondolni
És nem fogsz ennyire hiányozni már
És nem fogok már félni a buszraszállás előtt
És nem fogom ugyanazt érezni már, amit a szünet előtt
De tévedtem.
Ugyanazt érzem.
Pedig fent vagy. De biztos mással beszélsz
Levél a Halálhoz
Kedves Halál!
apukám utál fázni
de imád enni
utálja, ha le psssszezik
de szeret nevetni
szeret sorozatokat nézni
és facebookozni
a karácsonyt pedig imádja
viseld gondját kérlek,
takard be, ha remeg
főzz rá, csapj lakomát
nevess a viccein, akkor ő is fog
keress szörnyű sorozatokat,
hidd el, imádni fogja őket
hagyd, hogy gyerekeskedjen
adj neki olyan drága ajándékot,
amilyet én soha nem tudtam
Halál...
apukám szeret szeretve lenni
szeresd helyettünk is
és meséld el neki, hogy
itt mindenki szereti
Azt mondtad, olyan vagy, mint a kábítószer. Csak azt nem tetted hozzá, hogy a legaddiktívabb fajtából.
Ugye ismered azt az érzést, amikor csak ülsz és a telefonodra meredsz, azon morfondírozva, hogy visszaírj e valakinek? Én ismertem. Most is így éreztem. De tudtam, hogy ha visszaírok, ha nem… mindkettőnk szívét darabokra töröm majd.