Irodalom - Blog Posts

"Azt mondják egy rossz kefélésnél nincs rosszabb. De van. Az, ha újra és újra kényszeresen megismétled azzal, aki újra és újra megöl téged"

Bevettelek mint egy gyógyszert, mint egy szem kémiai anyagokkal dúsított keserédes ízrobbanást. Lehet előtte meg kellett volna kérdeznem a kezelőorvosom vagy a gyógyszerészem, mert a mellékhatás amit kiváltottál még most is érződik. Egy érzelmi élőhalott lettem a szenvedély peremén.

Egyre nehezebben kapcsolódok. Néha szeretném, hogy megértsenek, de rájövök nehéz úgy, hogy én meg nem értem az emberek többségét. Mintha elmenne mellettem a világ, a trendek, és az, hogy aktuálisan éppen mit illik vagy mit nem. Soha nem álltam be a sorba és most sem vagyok képes. Ez lehet, hogy egy kereszt, ugyanakkor néha jó érzés azt látni, hogy ti olyanok vagytok, én meg ilyen. Egy a lényeg: túlgondolni nem szabad, meg kell élni.

Előbb eltol magától, majd mélyen magába fogad. Igen, a gyűlölve szeretés valami más... Egyszerre emel fel és tör össze apró darabokra. Egyszerre félsz és remélsz, akarsz és elutasítasz. Egyszerre vagy gyilkos és áldozat.

"Egyszer azt mondta valaki: hagyd a gecibe, engedd hogy magaddal vigyen."

A te valóságod, az én halálom, a te szerelmed az én mérgem, a te csókod az én ópiátom, és a tested érintése számomra, minden öröm legfájdalmasabb gyönyöre.

"Két napja nem beszéltünk, hát elmentem hozzá. Ő csendben ajtót nyitott, hosszan vizsgálta az arcomat, elmélyült a szemeimben, majd pár perc közénk ült zavart némaság után megfogta a kezem, behúzott a szobájába és esélyt sem adott, hogy bármit is mondhassak... Az arcomra ült."

Az őrület a normális abban a világban, amelyből semmit sem értünk.

Lángh Júlia

Ritka boldogság:

Cseresznyeszín reggelünk

Csókokban fürdik

Szerettem. Lehet nem jól, vagy éppen ügyetlenül, de szerettem. Aztán ezt is sikerült elbasznom. Köszönöm a figyelmet.

Minden reggel úgy kelek fel, hogy ma minden más lesz, aztán újra és újra elkövetem ugyanazokat a hibákat, és ezzel kicsit meghalok én is és meghalsz te is. Lassan fáradok.

A te álmod néha más rémálma.

Leiner Laura

tévedtem

nem magamat imádtam,

hanem tévesen

azt az embert,

akinek téged hittelek.

kényelmes volt

azt gondolnom, hogy

a hibáid valójában erények,

s ezzel megsemmisíteni

az önbecsülésem

utolsó szilánkjait is...

"Mentes vagyok minden előítélettől. Egyformán utálok mindenkit."

William Claude Fields

Nem kértem, de te lehajoltál értem, magadhoz emeltél, s most hogy mennék, önző vagyok és lelketlen... Ne csináld ezt velem, sosem kértelek semmire, így nem is tartozom semmivel...

Gyűlölöm ha szeretsz, és szeretem ha gyűlölsz.

végleg elvesztem benned, mialatt a te és én, mi lettünk

Az én félelmeim a te gyengeségeidből fakadtak...

vérző kezemben dobog szívem, azt hiszem átvertelek, azt hiszem csókoltalak keserédesen, s hozzá mérgező, jéghideg és ragacsos érintéssel. fekete, gyászban hordott szalaggal kötöttem össze hajad, s emeltem arcod fel, az ég felé: ne nézz rám többé, ne nézd az elmúlás létidegen megtestesülését, ne nézd a múló szerelem alkonyát…

Tavaszi napban,

Tekereg egy gondolat,

Megfáradt magány.

~ Sok embernek semmi szövegértési képessége, és sajnos aligha rendelkeznek kritikai gondolkodással. Alig van önálló gondolatuk és nem képesek értelmezni a dolgoknak a kontextussal együtt való elemzésére, sem azoknak a tér-idő intervallumban való elhelyezésére.

Következtetés: Egyeseket még csak félrevezetni, manipulálni sem kell ahhoz, hogy valamit félre vagy egyáltalán ne is értsenek.*

*a mai posztot ihlette: PISA és egyéb kompetencia felmérések Magyarországon, Facebook kommentharcosok leszámolásai egymással clickbait címes hírposztok alatt, továbbá empirikus kutatások, és létezésem tapasztalatai