monoton csökken,
minden érzelem.
monoton nő,
minden sérelem.
éjjel, nappal tönkretesz,
de az éj leple alatt felébreszt.
s fülembe súgja:
"nappal újra eljövök,
talán tönkreteszlek,
talán megtörök."
amióta elváltunk, a nap és a hold, felváltották egymást.
a fény éjjel, a sötétség pedig nappal jön el.
⁰³⁴Kicsit sok lett a "szeretlek" és a "hiányzol".
⁰³¹Ketten megtörjük a műt. Mi vagyunk a vész.
⁰²⁹Legyél a zeném. Énekelj nekem.
Milyen gyönyörűen írok rólad... Rólad. Veled. A gondolatoddal.
a szerelem kicsit leharcolta.
de a lelke valahol mélyen, mégis kibaszottul gyönyörű.
te a lélek, én a művész.
ha mi találkozunk, abból csak valami igazán gyönyörű jöhet létre.
érted meghalnék.
érted élnék.
⁰²⁷Veled nincsen önkontroll.
⁰²⁴Ahogy az ujjaidat végighúztad a gerincemen.
Valahol leragadtunk az igen és a nem között. Mi vagyunk a biztos "talán".
megfulladni
a karjaid között
szerelmedben
Érezd a fájdalmat.
Érezd, ahogy reped a szív,
majd eltörik.
Érezd, ahogy újjáépül,
s megint széttörik.
tiéd a szívem,
tiéd az életem.
vidd magaddal mindenem.
vajon, hogyan szakad meg a szív?
csak eltörtik,
s elvérzik?
"maxra akarom tekerni a szívem basszusát,
összehangolni a kettőnk pulzusát"
- Nyáry Luca: Slam Poetry