Vers - Blog Posts

Az ablak előtt álldogál

Tekintget kifelé

Lehunyja két szemét

És keservesen sírdogál

Vöröslő ég alatt

Egy áprilisi hajnalon

Egy rejtett élet minden szava

Zuhan ki az ablakon

rángatom könnyű létem darabjait

Miközben egyedüllétem ütlegel

Felfedezem egy árny alakjait

Aki a létemmel üzletel

Az ablak még mindig kitárva

A látkép más, az érzés régi

De a szél már csak

A kinti fákat tépi

Rólad szólnak a vidám dalok

Belehallgatok a szerelembe

Téged idéznek a kinti hangok

De te nem hallhatsz engem

Beteszem ezt is majd abba a szekrénybe

Ahol a szuicid hajlam pihenget

Hogy majd megint nyitogathassam reménykedve

Hátha a vágy most nem sikerül félre

A világ hatalmas hibája vagyok, érzem

Elrejtőznék, mennék, hisz félek

Csakhogy ne kelljen neked ezt az arcot nézned

Ezt, melyet kifárasztott a gyötrelem

Rossz tükörből visszanéz rám egy förtelem

Hallom a hangom és csak folyik le a könnyem

Remegve tántorgok a meghasadt föld repedésein

Megállok, zokogva nézem a hegeim

Nem érzem a saját lépéseim

Gyűlöli magát és nem kellenek okok

Aranytollú madár, ki a szárnya mögött zokog

Próbálja keresni égbe vezető útját

Miközben alig bírja el a saját maga súlyát

Az aranyhídról a mélybe szédültem

S ott egészen elvesztem

Még várok, bár reszket egész lényem

Valami hangra, valami fényre

Miaz benned, mi ennyire éget?

Ezer fok van és mégsem félek

Szép a lét, tiéd az érdem

Akarsz- e játszani mindent, mi élet?

Mi az benned, mi mindent lekaszál

Ami gyönyör és annyira fáj

A pokol bugyrainak alján

Akarsz- e játszani mindent, mi halál?

Néha úgy érezném, hogy élek

De mélyen a víz alatt

Nincsenek hangok és

Nincsenek fények

Én majd megjavulok egyszer

És te leszel a gyógyszer

Melletted lesz belőlem ember

Mérgemre te vagy az ellenszer

Elfordult már tőlem rengeteg arc

Még hány évembe kerül?

Még mennyi harc?

Amíg a neved a nevemmel együtt zendül?

Fázom a hideg rabságtól

Széthullunk, elszakadunk mint

A levelek a faágtól

Az estétől azt várnám, hogy megnyugtasson

Ehelyett csak bámul rám

Ez az egész olyan siralmas

Minden szörnyüség, amit mondtál

Könnyzáporban zúdul le rám

Lángokban áll az egész

Nem lehet eloltani

Nézhetjük, ahogy leég

Képtelenség elfutni

Mert én beszélnék, ha értenének

És álmodnék, ha lenne mit

De

Hallom, ahogy ők nevetnek

És az egész világ eltaszít