Latest Posts by a-monocerotis - Page 3
adventi naptár
6. ablak
minden karácsonyi emlék megrohamozott
adventi naptár
4. ablak
három napja csomagoltam be az ajándékokat, még mindig találok celluxdarabokat a hajamban és az ágyamban
adventi naptár
3. ablak
két héttel a születésem után az apukám betett a karácsonyi fa alá, mert neki én voltam a legszebb ajándék. Nekem is az lenne, ha vissztérne.
adventi naptár
1. ablak
az összegabalyodott égősor adja az igazi hangulatot
azt írtad, hogy te itt vagy, ha kellenél
mégsem látlak sehol
a magány új értelmet nyert
azt hiszem tényleg végképp belefáradtam abba,
hogy 3 hónap alatt senkit nem érdekelt,
hogy érzem magam
lenémítottam 24 órára majdnem mindenkit
nagyon furcsa érzés, hogy nem hiányolom
a kényszeredett beszélgetéseinket
szerintem többször volt
összetörve a szívem,
mint amennyiszer egyben
én csak meguntam, hogy mindig én várok másokra
meguntam, hogy kioktatnak, mintha nem tudnék semmit
komolyan meguntam, hogy kihasználnak és hülyének néznek az emberek
amikor szükségem lenne valakire :
-most nem érek rá, mert takarítok/filmet nézek/zenét hallgatok
amikor valakinek rám van szüksége :
*felkelek hajnali kettőkor, vagy el sem alszom addig holott másnap iskola, összecsapom az online dolgozatom, hogy minél hamarabb segíthessek...*
érezni a különbséget?
fogalmam sincs milyen lesz a karácsony
a gyerekes izgatottságod nèlkül
minél közelebb vagyunk a Karácsonyhoz,
annál rosszabbul alszom éjszakánként
annyire igyekszem mindig másokat boldoggá
tenni, hogy teljesen elfelejtettem,
hogy most nekik kellene engem boldoggá tenniük
annyira ironikusnak tartom, hogy mindenkit
megvigasztaltam,akinek valaha szüksége volt rá
és úgy érzem mindenki átnéz a problémáim felett most
csak, hogy ne kelljen foglalkozniuk vele
nem sokára karácsony
igazából mindig veszekedtünk ilyenkor ketten
milyen ironikus, hogy ez lesz a legszomorúbb
de mégis a legbékésebb karácsonyunk egyben
csak most már nélküled
szeretném, ha tudnátok,
hogy senki, de senki
nem kényszeríthet szeretetre titeket
anyukám azt mondta, ő elvesztette a másik felét, mikor az apukám meghalt
milyen furcsa, hogy előtte egy nappal ugyanezt mondta a nővérem az ágyban
nem tudom melyik törte össze jobban a szívem
bioszon a szívről tanultunk
azt mondta a tanárnő,
hogy létezik összetört szív
persze ezt anélkül is tudtam,
hogy elmondta volna
tudtad, hogy a szívnek nincs hangja akkor, amikor összetörik?
akkor én miért hallom a hangot újra és újra?
mi ez a visszhang?
néha úgy érzem egésznap a temetőben
járkálnék legszívesebben
beszélgetnék a holtakkal
megkérdezném milyen az élet,
ha tényleg senki nem vesz észre
ha valóban szellemmé válnék
átsétálnának rajtam az emberek
elmennének a sírom mellett
és senkinek nem lenne fogalma arról
hogy nem mertem tovább lépni
és itt ragadtam
talán találkoznánk mégegyszer utoljára,
de valószínűleg benned meg volt
az a fajta bátorság, amit én nem örököltem
és mertél tovább menni az ismeretlenbe
az online oktatás egyetlen értelme, hogy végre nem kell mindennap megjátszanom magam az iskolában
mert tudjátok... ha nem mosolyogok az azt jelenti, hogy sajnáltatom magamag, vagy épp siránkozok
nem
értem
az
embereket
és
soha
nem
is
fogom
felfogni
ebben
mi
a
jó
valakinek
mikor éltél, mindenhol téged láttalak
a dezodor flakonban, ami a tv mellett
volt folyamatosan, vagy a borotvádban
amit szanaszét hagytál mindenhol,
esetleg a papucsokban, amiket használtál
de már nem talállak sehol
csak a képek és a szekrényben
lévő ruhák bizonyítják, hogy
tényleg léteztél
ha pedig bizonytalan vagyok
a halálodban, mint majdnem mindennap,
akkor csak szétnézek és rájövök,
túl nagy a rend ahhoz, hogy megtaláljam
a nyomod, te már nem vagy itt