Latest Posts by a-monocerotis - Page 4
Privátban akartam irni, csak nem tudtam.
Csak pár posztodat láttam, de már most tudom, hogy nagyon erős vagy, és most még nem hiszed el, de bármit túlélsz! És csak hogy saját magamnak is ellent mondjak, az előző mondatomra, nem baj hogyha néha elgyengülsz. Sokkal erősebb leszel utána, és bármi lök is a padlóra bármikor, mindig fel kell, hogy állj.
Kitartást, és nagyon sajnálom apukádat!
nagyon aranyos vagy és ez most hihetetlenül jól esett🤍 köszönöm🖤
a halál szele nem érhet el
mert hiszek a halhatatlan lélek
gyönyörűségében
ha azt hiszed, hogy egy mosoly
mindig boldogságot jelent,
akkor nem tudod mi az igazi
szomorúság
és ez így is van rendjén,
majd én helyetted is átéltem
újra és újra
Azt mondták, hogy én úgyis mindig boldog vagyok, honnan tudnám, mi az a fájdalom?
Vajon tényleg nem veszik észre, hogy magányos perceimben csak meredek magam elé és próbálok nem sírni?
Vajon sejtik, hogy minden éjjel sírva alszom el a párnámba folytva a hangokat?
Hello, én vagyok a lány, aki mindig boldog, s nem ismeri mi az a fájdalom.
mindig, amikor belenézek egy tükörbe
egyfolytában arra gondolok,
hogy bárcsak más nézne vissza rám onnan
annyira szeretem néhány emberben azt, hogy másban csak a hibákat látják meg, magukban meg a legnagyobb hibájukat is tökéletesnek vélik.
nem baj, ha szereted magadat, és nem látod hibáknak azokat, amiket mi ( többiek ) annak hiszünk
de attól még nem kellene mindenkiben hibát keresni és ezzel megpróbálni tönkre tenni őket
kedves, senki sem tökéletes, és olyan hibákat felnagyítani, amin az adott ember dolgozni és javítani próbál, az undorító.
Levél a Halálhoz
Kedves Halál!
apukám utál fázni
de imád enni
utálja, ha le psssszezik
de szeret nevetni
szeret sorozatokat nézni
és facebookozni
a karácsonyt pedig imádja
viseld gondját kérlek,
takard be, ha remeg
főzz rá, csapj lakomát
nevess a viccein, akkor ő is fog
keress szörnyű sorozatokat,
hidd el, imádni fogja őket
hagyd, hogy gyerekeskedjen
adj neki olyan drága ajándékot,
amilyet én soha nem tudtam
Halál...
apukám szeret szeretve lenni
szeresd helyettünk is
és meséld el neki, hogy
itt mindenki szereti
valaki árulja el, hogyan kell
megtanulni elviselni
azt a sok fájdalmat az életben?
miért tudnám elsírni magam minden pillanatban?
mindig azt hittem vannak emberek, akikre számíthatok, de rájöttem, hogy nincsenek
mikor meghalt apukám, teljesen egyedül maradtam
az egyetlen barátom pedig órákkal később válaszolt, hogy nem ér rá telefonálni, mert éppen pakol
mintha nem lehetne öt percre abbahagyni
mintha én sose hagytam volna félbe semmit, hogy meghallgassam
mintha ellenkező esetben ő nem vágyott volna arra, hogy valaki meghallgassa
csak nem akartam egyedül maradni
a legviccesebb az egészben, hogy soha nem azt kérdezik az emberek “hogy vagy?”
nem
az embereket nem érdekli, hogy érzed magad, mindenki azt kérdezi “mi történt?” mintha bármennyi közük is lenne életünk tragédiájához
amikor pedig nem tudod elmondani, mert nincs erőd hozzá, megsértődnek
miért hiszi azt mindenki, hogy joga van feltenni egy ilyen fájdalmas kérdést?
miért érzik azt, hogy ha valakinek meghalt egy családtagja, akkor rendben van oda menni és bármilyen együttérzés helyett egy “mi történt?” kérdést odavetni?
azt mondják ne sírj
találkoztok még a
mennyben
de mi van akkor,
ha két különböző
mennyben hittünk
mindketten?
van egy átjáró
egyikből a másikba?
vagy fogjam fel végleg,
hogy elmentél és
soha többé nem jössz vissza?
szerettem volna, hogy megéld a legnagyobb vitánkat azzal kapcsoltban, hogy nem szeretnék azzá válni akit nevelni szerettél volna belőlem
de sose tudtam elég erőssé válni, hogy elmeséljem
az utolsó kívánságod mégis ezt kérte tőlem
mit tegyek?
menjek szembe azzal, amit kértél? váljak azzá akivé szeretnék? vagy érezzek nyomást mindennap a mellkasomon, amiért színjátékban élek?
sosem kellett elég erősnek lennem ahhoz, hogy egy temetést végig éljek eddig
a lehetetlen igenis lehetséges
csak nem mindig pozitív értelemben
a halál olyan lehetetlen dolognak tűnt eddig