ha úgy érzed, senki nem szeret,
ha azt látod, senkit nem érdekelsz,
senki nem hallgat meg
csak csináld azt, amit én
írd ki a világnak, ami bánt
meg fogsz lepődni, hány ember
érzi ugyanazt, mint te
hát nem szomorú?
szenvedek az alvással minden nap,
éppen ezért készít ki a tudat,
hogy egyes emberek elvárják,
bocsánatot kérjek,
amiért nem értem rá azonnal,
mert tudjátok végre aludtam
Azt mondták, hogy én úgyis mindig boldog vagyok, honnan tudnám, mi az a fájdalom?
Vajon tényleg nem veszik észre, hogy magányos perceimben csak meredek magam elé és próbálok nem sírni?
Vajon sejtik, hogy minden éjjel sírva alszom el a párnámba folytva a hangokat?
Hello, én vagyok a lány, aki mindig boldog, s nem ismeri mi az a fájdalom.
annyira szeretem néhány emberben azt, hogy másban csak a hibákat látják meg, magukban meg a legnagyobb hibájukat is tökéletesnek vélik.
nem baj, ha szereted magadat, és nem látod hibáknak azokat, amiket mi ( többiek ) annak hiszünk
de attól még nem kellene mindenkiben hibát keresni és ezzel megpróbálni tönkre tenni őket
kedves, senki sem tökéletes, és olyan hibákat felnagyítani, amin az adott ember dolgozni és javítani próbál, az undorító.
a legviccesebb az egészben, hogy soha nem azt kérdezik az emberek “hogy vagy?”
nem
az embereket nem érdekli, hogy érzed magad, mindenki azt kérdezi “mi történt?” mintha bármennyi közük is lenne életünk tragédiájához
amikor pedig nem tudod elmondani, mert nincs erőd hozzá, megsértődnek
miért hiszi azt mindenki, hogy joga van feltenni egy ilyen fájdalmas kérdést?
miért érzik azt, hogy ha valakinek meghalt egy családtagja, akkor rendben van oda menni és bármilyen együttérzés helyett egy “mi történt?” kérdést odavetni?
Par ember osszefogja torni a szived, de megjavitja a latasod.
Egy hamis mosollyal és néhány udvarias szóval mindent leplezni lehet.