Imádom, amikor az égbolt látványa kiemeli saját jelentéktelenségemet.
Az önkínzás új formájára szottyant kedvem: a reménykedésre
Remélem, ő megtalálja a szívednek azt a részét, amit én még csak soha nem is érinthettem.
Mintha az ő csókja képes lett volna begyógyítani a szívemen ejtett sebeket.
Ugye ismered azt az érzést, amikor csak ülsz és a telefonodra meredsz, azon morfondírozva, hogy visszaírj e valakinek? Én ismertem. Most is így éreztem. De tudtam, hogy ha visszaírok, ha nem… mindkettőnk szívét darabokra töröm majd.
Azt mondta nem bántana, fizikailag nem, de lelkileg már holtra vert.
Végül, azt akarom, hogy tudd, te leszel örökre az én végtelen imádatom tárgya- röviden, szeretlek